Feelgood kezdés: Apuci ígér fűt-fát-jégkrémet-macskát a kislányának, amennyiben hajlandó a félelmét legyőzve egyedül használni a vécét. A dolog nem úgy sül el, mint várta, a kagylóban ugyanis emberi maradványok úszkálnak, a kislány és az Apuka közös sikítással erősítik a családi összetartást. Booth és Bones épp egy katolikus szülészeti klinikán vannak, ahol egy kisebb csoporttal együtt körbevezetik őket – nem is értem, miért nem ajánlott Paul egy remek szülész-nőgyógyászt, mindegy. Bár lehet, hogy neki volt igaza, Bones ugyanis előkapja a csodalámpáját és körbevilágít vele a folyosón, közben pedig hangosan kommentálja, mennyi vért lát, az egyéb bacikról nem is beszélve. Ő különben is otthon szeretne szülni. A csoport tagjai furán néznek, Booth pedig sűrű elnézéseket hadarva távozik születendő gyermeke anyjával, szép.
Cam és Bones óvatosan kipecázzák a maradványokat a klotyóból, ahová minden bizonnyal a csöveken keresztül jutottak fel. Az antropológusnő máris számos – számára lenyűgöző – teóriát sorol fel, mi történhetett az áldozattal, ám a kissé morcos ügynök szól neki, hogy ez nem verseny. „Igen! Nyertem!” – kiált fel ekkor Cam, ugyanis végre sikerül kiszednie a szemgolyót is, méghozzá egyben. A ház alatt futó csőrészt beviszik a laborba, ahol Hodgins szedi ki belőle a csontdarabkákat, és mindent, ami számára hasznos lehet, a maga vicces módján. Brennan persze ezt nem érti, de most épp arra fogja, hogy a terhesség ezen szakaszában akár 8-10 ponttal is alacsonyabb lehet az IQ-ja, mire Daisy közli: mindent megtesz, hogy segítsen neki. Még egy dúla-tanfolyamot is elvégzett, na ne. A csontokból annyi derül ki, hogy az áldozat egy férfi, de aztán Hodgins rávilágít a fejlámpájával, Brennan pedig észreveszi, hogy szemlencse-implantátuma volt, sorozatszámmal, jóhogy, lehet azonosítani.
A Royal Diner beszerzett egy cappuccino-automatát, min Booth látványosan kiakad, egy ilyen helyre ő kávézni jár. Járna. Sweets persze rögtön leveszi, hogy másról van szó. Ügynökünk az otthonszülés miatt ideges és megkéri a kis pszichológust, mint egy barátot, vesse be a pszicho-dumáját és beszélje rá Brennant a biztonságos kórházra. Sweets olyannyira megörül a kapcsolatuk baráti viszonnyá való fejlődésének, hogy belemegy. Angela közben megtalálta az áldozatukat: Rob Lazebnik 4 hete szökött meg a Jamestown fegyházból. Booth beszél a pasas feleségével, a nőt nem rázza meg a férje halála, egyáltalán nem akarta látni többé, nyilván ezért nem lépett kapcsolatba vele.
Angela cseveg egy sort Brennannel és egyetért vele abban, hogy neki kell eldöntenie, hol akar szülni. Cam jő a toxikológia eredményével, ami szerint a halál oka mérgezés. Az antropológusnő talált egy apró nyomot az egyik bordán, ami arra utal, hogy a férfit leszúrták, ám ezt még nem jelentheti ki egyértelműen. Akkor sem, ha Angela és Cam kórusban győzködik, tegye meg, csak most az egyszer, klassz lenne. Mindegy, Brennant ilyennek szeretjük. Eközben Hodgins egy kis csőjáró segítségével keres a házhoz vezető csövekben további maradványokat, és Daisy is segít neki a maga hihetetlenül vicces módján, persze csak azután, hogy kilelkesedték magukat, milyen király is az a csőjáró. Hodgins emellett szól a gyakornoklánynak, hogy a dúla-dolog azért már túlzás volt egy kicsit.
Az FBI-nál Sweets bevet minden agyturkász-praktikát, ám Bones hamar átlát a szitán, és közli a pasikkal, hogy jobb, ha nem szólnak bele, nem nekik kell megszülni azt a gyereket – és ezt igen szemléletesen le is írja, ahogy azt már megszoktuk tőle. Hát ez nem jött össze, Bones szerint egyenesen etikátlan volt, már ha a pszichológusoknak egyáltalán van etikájuk. Ennyit a barátságos focinézésről. Hodginsék közben eljutnak a csőben egy rácsig, és a térkép alapján rá is jönnek, miért van ott: a cső a Jamestown fegyházból indul. Lazebnik tehát nem megszökött, hanem megölték négy héttel ezelőtt, azután pedig bedobták a csőbe.
A börtön felé tartva Booth aggódik kissé, Bones nem, a fegyencek nem bántanak gyerekeket, ez náluk erős tabu. Emellett tartja magát ahhoz, hogy ő kompromisszumképes: megkeresztelhetik a gyereket (a kicsik fejlődéséhez kell a mitológia…), ha Booth engedi, hogy otthon szüljön. A férfi bosszús, többek között azért, mert az ő vallása nem mítosz, 2000 éve tényleg világra jött egy kisgyermek egy istállóban, nem pedig egy író akarta manipulálni az olvasóit a sztorival. A laborban Daisy maradt, aki egyrészt rózsavízzel kezelte a csontokat, mert azt tanulta a dúla-tanfolyamon, hogy a rózsaillat nyugtatólag hat a kismamákra, meg aztán a négy hetes szennyvízcsatornai áztatás után ez épp jól jött, ugye. Másrészt hiába keres vágásnyomokat, nem talál, így nem tudja, hogyan darabolták fel a testet. Felfedezte azonban egy verés nyomait egy évvel korábbról.
A gasztronómiai rajongással megáldott börtönőr nem lepődik meg a verésen, ez része a fegyházi hierarchiának. Booth beszél egy mozgószemű rabbal, hogy információkhoz jusson a verekedésről, Bones pedig megnézi, melyik lefolyókba dobhatták be a holttestet. Angela betáplálta a csontváz adatait a csodagépbe, és mivel Daisy talált még szúrásnyomokat a csigolyákon, lemodellezi a támadást, melynek során kiderül: a szúrás vénát ért, valóban ez a halál oka. A mozgószemű két hét múlva szabadul, ő ugyan nem segített Lazebniknek megszökni. Booth azért kiszedi belőle, hogy az áldozatnak köze volt a vezetőség könyveléséhez, és ott csúnya dolgok is történnek ám.
A fegyház igazgatónője annyit mond, hogy Lazebnik lopott tőle, de csak pár száz dollárt, fél évet hozzácsaptak volna a büntetéséhez és el van intézve. És nagy szemeket mereszt Brennanre, vagyis inkább a pocakjára, biztos, hogy jó ötlet ezen az ügyön dolgoznia? Hiszen úgy néz ki, mint aki épp náluk fogja megszülni a gyereket, ha nem végeznek hamar. Angela telefonál, elkészítette a gyilkos fegyver 3D-s modelljét. A fegyházban 148 saját készítésű szúrószerszámot foglaltak le a szokásos cella-ellenőrzés során, Bonest lenyűgözi, milyen precízen felcímkézték azokat. A leírás alapján megtalálja a gyilkos fegyvert, ami papírból készült ragasztásos technikával, az udvaron találták, gyakorlatilag bárkié lehet. Angela talán helyre tudja majd állítani a nyomtatott szöveget a papíron.
Daisy továbbra sem boldogul a törés okának meghatározásával, pedig még Brennan íróasztalát is birtokba vette, hátha ott megvilágosodik. Mivel ez nem jött össze, az arra járó Sweetset beszéli rá némi segítségnyújtásra, a dolog beválik, Daisy rádöbben, hogy a csontokat egy savval maratták szét és elrohan, Sweets pedig hoppon marad, ráadásul még Cam előtt is magyarázkodhat egy sort, mit keres félig nekivetkőzve Brennan íróasztala alatt.
A börtönben dobozokat gyártanak a Posta számára, és savval maratják, mielőtt befestik. Booth elkéri a beosztást és elbeszélget a fickóval, aki Lazebnik eltűnése idején volt beosztva. A pasas tagadja, hogy köze lenne az egészhez, de egy ügyes trükkel sikerül kiszedni belőle, hogy anno a verést ő intézte. Booth biztos a dolgában, de a gyanúsítottja ügyvédet kér, így egyelőre várnia kell. Nagy nehezen rábeszéli Bonest, hogy ne terhelje túl magát és menjenek haza, a fegyencek úgysem mennek sehová, másnap is folytathatják a nyomozást. Ám ekkor telefonál Hodgins, hogy letesztelte a sav-fajtát és nem egyeznek a csonton hagyott nyomok. Bones máris fordul vissza, tudja, milyen gyorsan terjed a pletyka a börtönben (honnan tudja???), meg kell találniuk azt a savat, mielőtt a gyilkos eltünteti. Angela közben azonosította a gyilkos fegyver papírját: egy szakácskönyv receptje van rajta. Bones a jóslófájásokkal mit sem törődve a konyhába megy, ahol talál lefolyót, nagyméretű edényeket a holttest savba áztatásához, no és persze a szakácskönyvet, amiből a lapokat kitépték – és amiről most bravúros módon kakaóporral vesz ujjlenyomatot, hogy elküldhesse Angelának.
Hodgins megvizsgált a tömegspektrométerrel néhány érdekes részecskét, amikről kiderült, hogy az egyik fegyenc cipőjéről származnak. Nyilván a sav marta le őket, Daisy lelkes, remek munkát végeztek ők ketten. Azonban a bogaras tudós felvilágosítja, hogy a sav nem stimmel, de a csontsérüléseket vizsgálva végül rájön, hogy ecetet kell keresniük – Daisy pedig meg van róla győződve, hogy mindez az ő érdeme, hiszen ő vizsgálta át a csontokat, haha. Angela lefuttatja az ujjlenyomatokat a fegyencek adatbázisán, ami a mozgószemű pasast adja ki gyilkosnak. Az adatok szerint a konyhában dolgozik. Bones meg karja szerezni a cipőjét, hogy az áldozathoz kapcsolhassák, és mivel biztos benne, hogy a fegyencek őt nem bántanák, simán átvág közöttük. Booth-nak ez már nehezebb feladat, főleg, miután a mozgószemű verekedést robbant ki, hogy menekülhessen, de azért végül mindketten utolérik, az ügynök még lecsap egy fegyencet, mert ő már csak ilyen túlságosan is védelmező fajta.
A mozgószemű kinyögi, hogy azért ölte meg Lazebniket, mert rájött, hogy a fickó nem fogja neki kifizetni azt a pénzt, amire számított, amiit azért kapott volna, mert megvédte az életét a börtönben. Ez eddig rendben is lenne, azonban ekkor Bones szól: „Hozd a cipőjét és futás” – és Booth meglepett kérdésére közli, hogy beindult a szülés. Akkor hát tényleg futás. A legközelebbi kórház fél órányi autóútra van, ám Bones a kocsiban biztos lesz benne, hogy nem tart ki odáig, Booth-nak muszáj lesz lehúzódnia, nincs mese. Megállnak egy vendégháznál, ahová a tulaj holmi csődveszélyre és nemrég érkezett fizetős vendégekre hivatkozva nem engedi be őket (és nem, ezt akkor sem fogom megérteni, ha a fene fenét eszik; nem 2000 évvel ezelőtt vagyunk, hogy ilyet meg lehessen csinálni, de ez az én véleményem). Végül a ház mögötti bűbájos kis épületbe irányítja őket, mert azért Bones elég meggyőző tud lenni.
A bűbájos kis épületről kiderül, hogy egy istálló, Booth sajnálja, hogy nem jutott el vele a kórházig. Bones szerint a hely tökéletes, és erre tudományos magyarázata is, van, naná, nem is ő lenne. És Szép és megindító a jelenet, amiben Booth segíti világra a babát, és hálistennek komplikáció nélkül világra is jön kedvenc párosunk kislánya, aki tüneményes és cuki, de hát erre lehetett számítani.
Hazaérkezvén a kis csapat tagjai várják az újdonsült családot, ünnepléssel és egy „Welcome Stapes!” – felirattal. Nem tudták ugyanis a baba nevét, a „stapes” – „kengyelcsont” pedig a legkisebb csont az emberi szervezetben, nevezetesen a fülben. Ez megható, ahogy az is, hogy a kislányt egyrészt Bones Édesanyja után nevezték el, Christine-nek, emellett pedig az Angela nevet kapta. A régenvárt epizód a csapat családias hangulatú ünneplésével és a boldog-büszke szülők mosolyával zárul.
Zene:
- „How Bad We Need Each Other” by Marc Scibilia
- „Rolling Down” by Freedom Fry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése