Alternatív magyar cím: „Tarthatatlan helyzet”
„A dolgok egyetlen valódi értéke az, amit mi adunk nekik.”
Boldog kissráccal kezdődik az évadzáró, hát ki ne örülne annak, hogy a szobájában havazik? A fiúcska anyukája például nem, főleg miután rájön: a hópelyhek kukacból vannak. A plafon meg reped, az anyuka higgadtan odahívja magához a gyereket, így nem szakad rá egy hatalmas rakás cucc a felettük levő lakásból és gondtalanul örülhet a csupakukac koponyának, ami egy oszló hullával együtt szintén náluk landol. Bones jő, de az előzetes vizsgálatok alatt a hangjából teljességgel hiányzik a lelkesedés. Emellett a gondolatai egyfolytában a Malukun talált emberszabású-maradványok körül forognak, ami történelmi jelentőségű lelet.
A lakás, ahonnan a halott fickó leesett, Booth várakozásaival ellentétben nem lett teljesen üres: a pasas egy gyűjtögető volt. Ügynökünk megörül a hokis korongnak, amit a cuccai közt talál, Hodgins a mennyországban érzi magát a rengeteg féle állatka (csótány, bolha, patkány, stb.) között, éles szemű nézőknek pedig feltűnhet a lakásban található óra, melynek kijelzőjén a 4:47-es időpont villog egyre. Cam inkább az áldozattal foglalkozik, akit a jelek szerint fejbevágtak valamivel, továbbá meglepődik azon, hogy Brennan kapcsolatban áll a Malukun végzett kutatás szervezőbizottságával. Hiába, ő egy antropológus, még ha mostanában gyilkosságokat old is meg. Mostanában.
A halál idejének meghatározását kissé megnehezítheti a magasfokú rovaraktivitás, ami felgyorsította a bomlást, mindenesetre a kiterjedt vértócsa a padlón arra utal, hogy az áldozat elvérzett. A laborban a fogászati leletek alapján meglesz a személyazonossága: Timothy Daniel Murphy. Cam nehezen tudja a koponyán talált vágásnyomok további vizsgálatára irányítani a csapata jelenlévő tagjainak figyelmét, mivel Daisy a szokottnál is jobban visít: bevették a Maluku-expedícióba, méghozzá a Brennantől kapott ajánlás hatására. Brennan nem is tudott arról, hogy mihez kell az ajánlás, és cseppet sem őszinte a gratulációja. A szemében pedig olyan fény jelenik meg, amit azonnal felismerek: szakmai irigység, de nagyon erős ám.
Sweets a gyűjtögető életmód pszichológiai hátterét fejtegeti Booth-nak, ám ügynökünk egy őt figyelő egyenruhás alakot vesz észre, ami láthatóan nagyon felzaklatja. Pelant ezredest küldték, hiszen tudták, vele szóba állna, és ez meg is történik, ám hiába jelzi az ezredes, hogy Booth-ra szükség van a katonák kiképzésében, Booth határozott nemmel válaszol neki. Sweets pedig mehet az áldozat lakására kancsi-jelmezben, ami viccesen áll rajta és kényelmetlenül is érzi magát benne. Amiről megfeledkezik menten, amikor meglátja a lakás állapotát. Hamarosan egy kardot talál, talán épp a gyilkos fegyver, de Hodgins csak annyit mond, hogy dobja a többi közé, ő már talált egy halommal, továbbá gyarapította az állatkertet is kígyókkal, mókusokkal, termeszekkel és egyebekkel. „Akárhová nézek, fegyvert látok” – így a kis pszichológus, Hodgins pedig ekkor tekint ki az ablakon és veszi észre Angela apját az utca túloldalán, haha. Billy Gibbons egy szempillantás alatt köddé válik, de Sweets és Hodgins azért rendesen beijednek.
A lakás főbérlője alaposan felkészült a kihallgatásra, hivatalos papírokkal támasztja alá, hogy bár elege volt a gyűjtögető és agorafóbiás pasasból, kizárólag törvényes eszközökkel próbálta kitenni, sikertelenül. Booth a jelek szerint elhiszi neki, hogy nem gyilkos, majd a Royal Dinerbe megy és az előzetes jelekkel ellentétben mégis beszél az ezredessel, sőt átvesz tőle egy levelet. Az érkező Bones ezt meglátja, így társa elmondja neki, hogy Afganisztánba akarják küldeni, de ő maradna, itt van a fia, meg a közös munkájuk is. Egyikük sem megy sehová.
Brennan dekoncentráltságának az lett az eredménye, hogy nem vette észre a koponyán látható vágásnyomok körül az újraképződést. A sebek gyógyulni kezdtek, nem ez volt a halál oka, és ezt Daisy tudatja vele, a téma egyébként is kényes, neki meg a kíméletesség nem az erőssége, de becsületére legyen mondva, hogy mindent megtesz. Brennan észreveszi, hogy az áldozat csontjai könnyebbek az átlagosnál és szövettani vizsgálatot kér, Daisy „Bárcsak eljönne Malukura. Furcsa, hogy kihagy valami ennyire fontosat.” megjegyzése pedig megteszi a hatását nála.
Brennan elgondolkodik, mi a fontos számára és ezt Angelával osztja meg az áldozat lakásáról készült fotók átnézése közben. Hiszen a gyűjtögető is különböző értékeket tulajdonít a dolgoknak és rangsorolja, csoportosítja azokat. Hollandiában régen egy tulipánhagyma értéke egyházénak felelt meg. „Talán mind túlértékeljük a dolgokat, amik alapvetően értéktelenek.” Booth-hoz hasonlóan Angie sem tudja megjegyezni a Maluku nevet, de azt persze megérti, hogy barátnője számára az antropológiai kutatás többet ér a gyilkosságok megoldásánál. Végleges értékkel bír, a gyilkosságok pedig sosem maradnak abba. Szüneteltetnie kell a jelenlegi életét, mert egyfolytában aggóik, Booth miatt, hogy megsérülhet, és a köztük levő kapcsolat miatt is. Távlatokra van szüksége, hogy tárgyilagosan tudja szemlélni az életét. Emellett úgy érzi, társa valójában szeretne elmenni Afganisztánba. Angela azt javasolja, hogy beszéljen vele.
Parker megtudta, hogy az apját keresték a seregtől, és úgy érzi, az ő hibája, hogy nem megy vissza életeket menteni. Hiszen az sokkal jobb, mint gyilkosokat elkapni, ahol már meghalt valaki. Booth elgondolkodik a fia szavain. Daisy térképpel és prospektusokkal felszerelkezve fejti ki vőlegényének, hogy ő bizony elmegy Malukura egy évre, ez hatalmas lehetőség számára, és jelenleg a karrierje a legfontosabb. Sweets úszó múltjára alapozva a gyöngyhalász-szakmát nézte ki neki, ha esetleg vele tartana, de nem igazán bízik ebben, hiszen a pszichológus nem kalandvágyó típus.
Hodgins hívja Booth-t a lakásból, hogy 4 évvel azelőtti könyvelési iratokat talált gondosan elcsomagolva. Talán egy munkahelyi traumatikus esemény vezetett az áldozat betegségeihez. „Sosem tudhatjuk, ki milyen titkos életet élt a múltban” – mondja a bogaras tudós, Booth pedig eközben fotókat nézeget a katonaságnál eltöltött szép napokról. A telefonhívás után Hodgins sikít egyet, amit aztán megpróbál kiáltásnak feltüntetni – hiszen újdonsült apósa jelenik meg a tetthelyen, hogy közölje, meg kell tennie valamit, a családért. Bármit, persze.
Az áldozat munkatársa elmondja, hogy a férfit kb. egy éve rúgták ki a munkahelyéről az agorafóbiája miatt, hiszen nem járt be dolgozni. Próbáltak segíteni rajta, de szó szerint elzárkózott előlük. A könyvelési anyagokon ugyan az ő aláírása szerepel, ám biztos benne, hogy azokban semmi hiba vagy sikkasztásra utaló nyom nincsen. Murphy a munkahelyi szemét hazahordásával kezdte a gyűjtögetést. Egy hónapja azt mondta, hogy valaki jelentős összeget ajánlott neki valamiért, de nem vette komolyan.
A szövettani vizsgálat szerint az áldozat éhen halt. Hiába volt étel is a lakásában, a rovaraktivitás azt mutatja, csapdába esett és mozgásképtelenné vált az egyik rakás alatt, ami rádőlt, miután megvágták. Ez szörnyű, de Daisy visítása is. A gyakornoklány most épp amiatt lett ennyire izgatott, mert hallotta, hogy felkérték Brennant a Maluku-kutatás vezetésére. Ez olyan izgalmas. Amíg a nők a laborban sokatmondó pillantásokat váltanak, a pasik az áldozat lakásán beszélik meg, milyen remek a helyzetük. Booth rájön, hogy az ajtót felfeszítették, emellett tudomást szerez Brennan felkéréséről, és le is lép beszélni vele, Sweets pedig felajánlja segítségét Hodginsnak, akinek vissza kell szereznie apósa elkártyázott kocsiját egy motoros bandától. Ez hát a szívesség, amit Billy Gibbons kért.
Daisy biztosra veszi, hogy Booth valójában vissza akar menni Afganisztánba, hiszen Sweets is megmondta, hogy ő igazi hősember. Talán Brennan tartja vissza, éppen úgy, ahogy Booth is Brennant. Ez elgondolkodtató. Mivel közben akad egy megoldandó gyilkosságuk, megmérik a csontújraképződés mértékét a vágások körül, hogy meghatározzák a támadás idejét. Angela ezalatt módosította a tömegfelismerő programját, hogy kiszűrhesse vele, hol rendezték át következetlenül a gyűjtögető kupacait – nyilván a gyilkosa, amikor kereste az 50 ezret érő tárgyat. Sweets ezt érti és egy kis hideg-meleg játékkal megtalálják a lakásban a tárgy hűlt helyét, Hodgins pedig begyűjti az ezüstmoly-tojásokat a területről.
Bones és Booth összeülnek és megbeszélik, hogy mindketten elutaznak egy évre. Bones az érzelmek fontossága mellett a szemkontaktus jelentőségét is megtanulta Booth-tól, Booth pedig az evolúció lényegét Bonestól: a változás. Ez az egy év változásokat hoz majd, amire most szükségük van. Caroline is értesül a dologról, és nem örül neki nyilván. Csak annyit kér, hogy Booth tegye rendbe az aktuális ügyet, mielőtt még elmenne. Hodgins megvizsgálta, miért nem keltek ki az ezüstmoly-tojások és urániumot talált, de nem egy atombombából, hanem egy atomtörpe zománcfestékéből. A törpe muzeális értékű, megvan az indíték, ő meg megy kocsit lopni a kalandvágyó Sweets segédletével. Nem lesz egyszerű dolguk, sok egyéb mellett vérszomjas őrkutyákkal is szembe kell nézniük.
Booth az áldozat híváslistája és némi internetes kutatás után a törpegyűjtőkről behoz egy nagydarab pasast, aki először azt állítja, valaki más rakta a törpét a raktárába, hogy ráterelje a gyanút, de aztán a szobrocska tekintetétől megtörik és bevallja, hogy elment az áldozathoz, ellökte és elhozta a törpét. Ügyvéd nélkül nem mond többet. Kedvenc nyomozópárosunk elégedett az eredménnyel, Caroline szerint ez még mindig nem elég, meg különben is, ha ők egymás elől menekülnek, legyenek ám biztosak benne.
A kutyák figyelmét Sweets eltereli némi nyávogással, ami ugyan finoman szólva is vicces, de a célnak tökéletesen megfelel. Hodgins nagy nehezen bejut a kocsihoz – és szembe találja magát az apósával. Csak egy próba volt. Bár a kocsit igazából vissza kell lopniuk, Hodgins vezethet és Billy Gibbons tapasztalatai alapján sikeresen el is menekülnek a motoros banda elől. Amíg ők kocsikáznak, Brennan a laborban a koponyát vizsgálja és reggelre rájön a sérülések valódi okozójára: nem penge volt, hanem propeller. Valószínűleg az egyik ventillátoré, a lakásban van egy csomó. Cam szomorú hangon biztosítja róla, hogy adhat listát a törvényszéki antropológusokról, de azokról nem, akik alkalmasak erre a munkára, ezt persze Brennan nem érti.
Begyűjtik a ventillátorokat, közben Sweets biztosítja róla Hodginst, hogy nem volt gond, hogy otthagyták az éjjel, Daisy nagyvonalúan megjutalmazta a bátorságáért. Ettől még elutazik Malukura. Ők pedig a lakás azon pontján, amivel Angela programja szerint az áldozat a legtöbbet foglalkozott, útikönyvekre találnak, az egyikben számos fotóval az áldozatról és a munkatársáról. A nő ujjlenyomata rajta van a ventillátoron, a kihallgatóban bevallja, hogy szerelmesek voltak, ő pedig nem tudta tétlenül nézni, ahogy a férfit tönkreteszi a betegség. Szó szerint megpróbálta kirángatni a napfénybe, a férfi pedig elesett, ő elfutott, és nem gondolta hogy ezzel a halálát okozta. A csudatükör mögött Caroline keserű elégedettséggel jelenti ki, hogy vége az ügynek, hőseink mehetnek isten hírével, Sweets pedig felnőhetne végre.
Hodgins megkapja apósától Angelát, emlékeztetőül pedig a kocsit is, amit visszaloptak, és elindul a nagyvilágba, mert nincs kedve egy új ügynökkel és egy új antropológussal megküzdeni, inkább Angelával tölti ezt az egy évet. Hiszen kell a változás. Azért a reptérre még kikísérik Brennant és Daisy-t. Mindenki búcsúzik mindenkitől, Sweets és Daisy szakítanak, ahogy azt Angie előre megmondta. Hodgins szeretete jeléül készített Brennannek egy ismertetőt a Malukun fellelhető mérges rovarokról, ez kedves tőle. Cam a szokott humorát hozza: „Öröm volt magának dolgozni” – és amikor Brennan értetlenül megjegyzi, hogy fordítva volt, hozzáteszi, hogy mindketten tisztában vannak a valódi helyzettel. Angela azt reméli, barátnője talál majd valamit, ami megváltoztatja a felfogásunkat arról, mit is jelent embernek lenni. „Úgy lesz” – ígéri Brennan. Végül Booth is befut elköszönni, már egyenruhában, kézen fogja Bonest, egymás szemébe néznek és megígérik, hogy egy év múlva találkoznak, a parkban a tükörmedencénél.
Zenék:
- „Kandi” by One eskimO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése