Alternatív magyar cím: „Tetemrehívás”
„Ne helyezd át a saját csalódottságodat hamis illúziókba.”
Az epizód kezdő képsoraiban Brennan futkos fel-alá egy sötét, füstös sikátorban – rémálom lesz ez, első blikkre látszik. Miután nem sikerül segítenie a véres Hodginson és az üvegablak mögött fuldokló Booth-on, a Sírásó elkapja és üvegkoporsóba zárva elkezdi rádobálni a földet. Brennan végre felébred. Ahhoz képest, hogy köztudottan nem néz tévét, a konyhájában is van egy, reggeli közben ki is kapcsolja, amikor azt látja, a híradóban róluk és a Sírásó aznap kezdődő peréről beszélnek. A bíróságon már egyáltalán nem látszik rajta, mennyire nyugtalan, pedig Booth is kérdezgeti, és Max is megjelenik, hogy támogatást nyújtson a lányának.
Kis csapatunk ügyésze ezúttal is Caroline, Heather Taffet önmagát képviseli és sajnos nagyon tisztában van a törvény adta lehetőségeivel. Mivel anno törvénytelenül szerzett információval jutottak el a raktárához, a bíró kénytelen-kelletlen kizárja az összes onnan származó bizonyítékot, többek között a sokkolót és a nő bakancsát is. A vádnak nem sok mindene marad, Caroline vet egy hosszú pillantást a szemmel láthatóan kiborult Hodginsra, a kifürkészhetetlen arcú Brennanre és az ideges Booth-ra, majd vesz egy nagy levegőt és kijelenti, hogy folytatja az ügyet. A vád megáll, de a Sírásó diadalmasan mosolyog és odamorogja az antropológusnőnek, hogy kihagyott egy bizonyítékot, egy számot.
A kis csapat összeszedi az összes fellelhető számot a Taffet-aktákból, Angela lefuttatja a csodagépén, hátha talál valamit. Bármit. Sweets szerint a Sírásó csak játszik velük, Hodgins pedig különösen ingerült és úgy véli, azért állította rá őket a számokra, mert tudja, van még bizonyíték az százszor is megvizsgált földmintákban. A bogaras tudós elmegy, hogy százegyedszerre is átnézze a mintákat, Angela pedig elmondja a többieknek, hogy még mindig vannak rémálmai. Brennan csendben tudomásul veszi a dolgot, és kitart amellett, hogy ő jól van.
Caroline elviszi Booth-nak az írásos anyagokat, amit kért a Sírásóról és a maga stílusában azt is jelzi, hogy észrevette ám, micsoda pillantásokat váltanak az antropológusnővel. (Eyesex kéremszépen, ez a pontos meghatározása a jelenségnek, eyesex.) Caroline cuki – így aztán nem is aggódik (nagyon) a jelenlegi karriergyilkos ügye miatt, mindig talál munkát. Booth pedig bízik a kancsikban, őt is megmentették, pedig az lehetetlen volt, most is találnak majd valamit.
Angela a számok elemzése helyett a Sírásó hangját igyekszik felismerhetővé tenni a váltságdíj-követelő telefonhívásokból (mondjuk azt nem értem, miért nem tette ezt meg korábban, de mindegy) és a szétesés szélén álló Hodginsnak nyújt lelkisegélyt, aki még mindig nem mondta el senkinek, hogy feleségül vette őt, és most is fél, hogy Taffet valahogyan közéjük áll. Bonesba eközben Booth próbál belediktálni némi vacsorát, ám ő teljesen belemerült a számok tanulmányozásába. Attól tart, hogy az áldozatokhoz való kötődése miatt nem tud profi munkát végezni. Booth észrevesz valami furcsát: amikor Taffetet letartóztatták, az egyetlen telefonhívását Salt Lake City-be intézte, de az is csak 10 másodpercig tartott. Booth máris tárcsázza a telefonszámot és az egy pizzériához tartozik.
A pizzázó alkalmazottai nem kötődnek Taffethez. Angela csudagépe találja meg a megoldást: a számok koordináták, azt a helyet jelölik, ahol a Sírásó az egyik áldozatát temette el, egy 10 éves kisfiút Terrence Gilroy-t, kinek egész idáig nem bukkantak a nyomára. A megadott helyen egy fagyasztószekrény van, Bones a csontsérülések alapján azonosítja a fiút, csak azt nem érti, miért akarta Taffet, hogy rátaláljanak. Hamarosan erre is fény derül: mivel Hodgins és ő is áldozatok az ügyben, nem vizsgálhatják meg a kisfiú maradványait. Brennan logikus lépést tesz: megkéri Caroline-t, hogy ejtse az ügyüket, abban amúgy sem maradt semmijük, de az új áldozattal még bebizonyíthatják Taffet bűnösségét. Hodgins kevésbé higgadt, de a logika végül őt is meggyőzi és beleegyezik.
Booth kopog be Boneshoz aznap este a Gilroy-fiú eltűnésének részleteivel és a hírrel, miszerint megkérte Caroline-t, ejtse az ő ügyét is. Nem hagyja Bonest egyedül ebben, hiszen társak, és még mindig meggyőződése, hogy Taffet túl öntelt és alábecsüli Bonest, mire a nő beszámol neki a rémálmairól. Booth megölelgeti, reméljük ez elég lesz. Másnap a csontsérülések vizsgálatával kezdenek és hamar rájönnek, hogy a gyerek esete különbözik a többitől. Nála nem használtak sokkolót, a sérülései védekezésre utalnak, ez is csak Taffet malmára hajtja a vizet, hiszen így rögtön megvan az ésszerű kétely. Booth a bíróságon hiába próbál a hasonlóságokra fókuszálni, egyelőre csak közvetett bizonyítékuk van és nyilvánvaló, hogy a Sírásó az összezavaráukra hajt. Ráadásul ügyesen kérdez, sőt elmondja, hogy a letartóztató tisztje Salt Lake City-be való, valószínűsíthető tehát, hogy ő hívta a pizzériát. Még ha ez csak feltételezés is, sőt Taffet maga vonja vissza, az esküdtek tagjai azért kételkedni kezdenek. Max egyre jobban aggódik, Booth pedig gyanít valamit az elszánt megjegyzéseiből.
Cam keresi fel Sweetset, mert kivan ő is, látja, hogy szétesőben a csapat, és hiába tudja, hogy neki kellene összetartania őket, úgy érzi nem képes rá. A pszichológus megérti, hiszen mindnyájan tisztában voltak Taffet bűnösségével, amiért egy igaz világban meg kellene kapnia a büntetését, de ez egy igaz világot feltételez, ugye. Sajnos az ügy végkimenetelét nem tudhatják előre, bármennyire is jó lenne.
Booth gyanakvása nem volt alaptalan, Max egy mesterlövészpuska segítségével tenne róla, hogy a Sírásó többé ne árthasson a lányának, de ügynökünk persze követte és őrizetbe veszi, még mielőtt lőne. Bones egyetért, így a helyes, de azért valahol azt kívánja, bárcsak az apja sikerrel járt volna. Booth kijelenti, hogy maradnak a törvényes módszereknél és szomorúan veszi tudomásul, hogy a bizonyítékok szerint a kissrác legalább derekasan védekezett. Parker is így tett volna, sőt, talán Taffet fülét is leharapta volna, a tízéves kisfiúknak a harapás nagyon megy. Bones már száguld is a laborba átnézni a gyerek fogsorát. A Sírásó ugyan megtisztította, de a fogak között vagy a fogíny alatt talán maradhatott valami.
A hang azonosításával Angela hatalmas munka árán végül sikerrel járt. Taffet nem tagadhatja, hogy az ő hangja szól a felvételen, nem is teszi, ehelyett arra mutat rá, hogy Angelának nincs szakirányú végzettsége és gúnyt űz a folyamatban lévő szabadalmazási kérelmeiből is. Emellett hoz egy másik felvételt, amit épp Angela hangjára alakítottak vissza, és bár van tudományos magyarázat a dekódolás és a manipulálás közti különbségre, megvan megint a kétely is.
A következő tanú Bones, Booth óvatosan próbálja beadagolni neki, hogy ne a szakmai magyarázatokra helyezze a hangsúlyt, hanem az érzelmekre, még akkor is, ha a tudomány adja meg a támadó magasságát, ami egyezik Taffet magasságával. És balkezes – mire Taffet megjegyzi, hogy az emberek 8%-a is az, köztük a bíró is. A tények tálalása megmarad a tudományos mederben, Brennan ideges. A Sírásó folyamatosan tiltakozik a következtetési ellen, még az ellen is, amikor azt fejti ki, milyen szörnyűségeket élhetett át a kisfiú. Pedig Brennan aztán pontosan tudja, hiszen ő is volt már ilyen helyzetben. A kijelentés hatásos, azonban Taffet még ezt is képes a maga javára fordítani: elmondja az esküdteknek, hogy az antropológusnő pszichológushoz jár, ez pedig megintcsak nem hangzik túl jól, hiszen hiába Brennan talán az egyetlen olyan ember a világon, akinek az objektivitását nem befolyásolja az átélt trauma, az esküdtek nem ismerik öt éve, mint mi, így ők ezt nem tudhatják.
Egy poratka kerül elő a meggyilkolt kisfiú fogai közül, Sweets lebogarazza, Hodgins meg máris szól neki, hogy ne sértegesse a megmentőjüket, ha lehet. A poratka gyomrában ugyanis DNS lesz. Cam leteszteli, a DNS természetesen a Sírásóé, aki így már csak abba köthet bele, hogy a teszt során a teljes minta megsemmisült, még ha ez törvényileg elfogadott is, nincs lehetősége független tesztnek alávetni azt. Caroline és Cam állják a sarat, a bíró dönt: az előírásokat betartották, innentől kezdve az esküdteken múlik, hogy figyelembe veszik-e a bizonyítékot, ő nem zárja ki. Szép volt.
Aznap este a Founding Fathersben Bones kifakad: belefáradt a gyilkosságokkal való küzdelembe, a szomorúságba, a kínba. A bűnözők elkapása Booth módja arra, hogy jobbá tegye a világot, ő elsősorban antropológus. Booth szerint szimplán ideges, másnap lezárul az ügy, nyerni fognak, minden tökéletes lesz. Caroline záróbeszéde tényleg gyilkos, de Taffet is odateszi magát, ő ártatlan. A kis csapat a folyosón várja az esküdtek döntését, Hodgins pedig megfogadja Booth tanácsát, miszerint nézze a dolgok jó oldalát, minden rendben lesz, hiszen Angela az övé – és ezt a hírt most megosztja a többiekkel is. Pár pillanatnyi öröm, nagy ölelések, mert ez nem egy újabb terhességi pánik, ez szerelem. Ám ekkor szólnak, hogy megvan a döntés, az arcokra visszatér a feszültség. Amikor a bíró felolvassa az ítéletet, miszerint a vádlott bűnös, kitör az örömujjongás. Taffet félelmet keltő mosollyal szól oda Brennannek: „Még nincs vége.” Kedvenc antropológusunk arcáról le is fagy a mosoly.
Aznap este ünnepel a csapat, egyrészt az igazság győzelmét, másrészt Angela és Hodgins esküvőjét. Brennan tósztot mond a maga módján, de azért vicces. Maxet is elengedték az őrizetből természetesen, és elmondja a lányának: sajnálja, hogy kételkedett benne. A nő szerint Sweets biztos azt mondaná, Max csak azért akarta, hogy Booth elkapja, hogy a közelében maradhasson – és igaza van. Max hazaindul, Bones pedig elmereng Angeláék egybekelésén. Minden megváltozik. Booth majdnem meghalt, ez újra megtörténhet, és mi lesz, ha legközelebb nem ér oda hozzá időben? Az ügynök biztosítja róla, hogy ilyen nem lesz, de ez igazából a valóság helyettesítése optimizmussal. Talán Bonesnak egy kis szabadság kell, talán nem is olyan kicsi – erre már Booth is megijed kissé, visszahívná társát egy italra, de ő inkább fog egy taxit és hazamegy, a jelenet pedig kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Bones az első csókjuk után távozott ugyanígy, ugyanezzel az 5260-as számú taxival – és utána hamarosan hosszú időre elváltak útjaik. Hm.
Zenék:
- „Seen Enough” by Dryer
- „I Stole Your Boots” by Chelsea Williams
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése