The Witch in the Wardrobe - Boszorkányság

Alternatív magyar cím: „Banyadalom”

„Én vagyok az embered.”

Erdő szélén házikó, és lehet, hogy valóban nagyanyó lakik benne, de hogy egy mennyasszonyi ruhába öltöztetett csontváz lapul a szekrényben, az tuti. A csontvázat a tűzoltók találják meg, ugyanis a házikó leégett. A seriff hívja nyomozóinkat, Bonesszal rögtön egyetért a szabályok betartásának és betartatásának kérdésében, de azért azt nem nézi ki belőle, hogy városi nő lévén felismeri a varjakat. Márpedig Bones felismeri, és menyasszonyi ruhás csontváz mellé (amit valaki igen hitvány módon állított újra össze) talál egy másikat, a tűzeset piros cipős áldozatát. „Már nem Kansasben vagyunk” – mondja Hodgins vészjósló hangon Angela tiltakozása ellenére is, és bizony indokolt a hangszín, ugyanis a cipők orrai egyszercsak maguktól felkunkorodnak.

Mindehhez még tegyük hozzá a ház köré valamiféle porból rakott ösvényt, amit Angela és Hodgins fedeztek fel kiváló csapatmunkával, és máris a boszorkányoknál tartunk. A laborban Camről megtudjuk, hogy ő is járatos ám a mesékben, a piros cipők miatt kapásból Gonosz Keleti Boszorkánynak titulálja a frissebb áldozatot, aki amúgy nő, és valamiféle műanyag csomagolás olvadt rá a testére, amíg azt le nem szedik róla, nem igazán lehet vizsgálni. A másik csontváz sérüléseit számba véve róla is hamar kiderül, hogy boszorkány volt, vagy legalábbis annak hitték Salemben, ami nem volt egy életbiztosítás azon a környéken, ugye.

Angela és Hodgins a labor felé tartanak és a köztük levő kapcsolatról beszélgetnek. Angela nem igazán örül, hogy Hodgins és Wendell kibeszélték őt, de a férfi gyorsan közli, hogy dicsérték ám, de ha zavarja, akkor nem lesz több dicséret – bele is köt a mosolyába menten, persze csak poénból, Angie-vel együtt röhögök. Kis Toyota-reklám is belefér az autó extráiról, nevezetesen a sávelhagyási fegyelmeztető jelzésről, és amíg ezt próbálgatják, megjelenik mögöttük a seriff, aki meg szabálytisztelő, ugye, így aztán nem hagyja magát elbűvölni, követi az igazoltatás hivatalos menetét.

Sweets megtudja, hogy boszorkányok vannak az aktuális nyomozásban, és nagy lelkesen beszáll az ügybe, korábban írt egy tanulmányt a témáról, így eléggé ért hozzá. Szerinte a legtöbb boszorkány manapság wicca. Booth közben lenyomoztatta, kinek a nevén van a ház, és máris beszél a tulajdonosnő, Cheri Byrd bátyjával, aki elmondja, hogy a testvére tényleg boszorkánysággal foglalkozott, Zefírnek hívatta magát egy ideje. A báty hiába akarta eladni a házat, hogy bevigye a testvérét a városba, emberek közé, a nő nemet mondott a beruházónak, aki megvette volna.

Clark nem képes tovább várni Hodginsra, inkább megpróbálja átvenni a gondolkodásmódját, hogy meghatározza, mivel lehetne leoldani a műanyag borítást a csontvázukról. Hamar kiderül azonban, hogy hiba volt egyedül belevágnia egy kísérletbe, mert bár rájön, hogy nekik aceton kell, a cipője bánja a dolgot. Cam mindenesetre értesítést kér róla, ha a bogaras tudós megérkezik. Hát, az nem most lesz, ugyanis Hodgins Angelával együtt őrizetben csücsül és ott is marad a bíró felbukkanásáig, mivel a seriff mindkettejük ellen talál elfogatóparancsot: Angie nem jelent meg egy gyorshajtás miatti tárgyaláson, Hodgins pedig megszökött az őrizetből egy tüntetés során a Szabad Információról. A seriff azt javasolja, érezzék jól magukat, amennyire tudják, mire Angeláék szemrehányó pillantásokat váltanak egymással.

Booth megkeresi a befektetőt, ám ő már hallani sem akar a banya házáról, ahol fura jelek vannak a kéményen, döglött macska az asztalon, de ami a legrosszabb: a nő megátkozta őt, hogy kihulljon az összes szőre. Clark a laborban szúrt sérüléseket talál az áldozat mellkasán, Brennan kérdésére pedig elmondja, hogy nem kereste Hodginsékat, ha előző este óta együtt vannak valahol, abba ő nem akar belefolyni. Ekkor csörög a telefon, Angie az a börtönből, megígérteti Brennannel, hogy értük – és a bizonyítékokért – küld valakit, Hodgins pedig Clarkkal, hogy letakarja a fecskefarkú pillangó hernyóit, nehogy elpusztuljanak szegények.

Sweets elgondolkodott a döglött macskán, az antropológusnő szerint ez nem tűnik jó időtöltésnek, haha. A kis pszichológus mindenesetre rájött, hogy az áldozat a helyi boszorkánykör tagja volt, és álnéven regisztrálva megtudta a következő találkozójuk helyét és idejét. Booth folyamatosan élcelődik a témán, pedig Bones és Sweets nélkül most tényleg nem sokra menne, a döglött macskát sem találta furcsábbnak a többi nyomnál, holott a wiccák a természet és az élet szentségét tisztelik, nem vetemednek cicusok gyilkolására.

A börtön nem egy luxusvilla, Angela válla igencsak megsínylette a kemény padon alvást, Hodgins jófej és megmasszírozza. Közben befut Cam és látva, hogy alkalmazottai mennyire élvezik az elzárást, már nem is aggódik annyira értük, és a seriff simán meggyőzi a törvények betartásáról, hiszen ha ma semmibe veszünk egy kis szabályt, holnap talán egy nagyobb következik, ez a hozzáállás katasztrófához vezethet. Cam távozik a bizonyítékkal, Angie és Hodgins fancsali képet vágnak. Bones annál kevésbé, hiszen ő boszorkányvadászatra megy Booth-szal. Illetve antropológiai wicca-megfigyelésre, a „meglesés” rész az ügynöknek marad, kerekednek is a szemei, amikor azt látja, hogy a wiccák elégetnek egy emberforma szalmabábut majd köpenyeiket ledobva, kántálva táncolják körül. „Miért azokkal történik ez, akiket nem akarsz meztelenül látni?” – tűnődik Booth. A boszorkánykör vezetője, Berkenye, és az egyik tag, Darázs Parázs a keresztnevüket ugyan nem árulják el nyomozóinknak, de azt igen, hogy a szertartással Zefír lelkének az elemekkel való egyesülését ünnepelték. Ő nem tartozott közéjük, pénzért varázsolt és emberi maradványokat használt, tehát gonosz bűbájt.

A laborban Clark néhány apró csontot próbál letisztítani, ráadásnak megkapja Hodginsék mintáit a tetthelyről, hiszen a bogaras tudós még mindig a börtönben csücsül, és épp pénzérmével dob célba egy papírpohárba, Angelával versenyezve. Az együtt töltött szép idő örömére a régi közös kalandjaikról nosztalgiáznak. Sweets a salemi boszorkányperek feljegyzéseiben kutat a menyasszonyi ruhás csontvázuk után és teljesen túlpörög, de azért rátalál egy Prudence Sullivan nevű boszorkányra, aki Brennan személyleírása alapján stimmel. Hja, öreg és púpos, mint minden boszi – így Booth.

A börtönben csak egy özönvíz előtti számítógép van, de az is elég hozzá, hogy Camék webkamerán kérjenek segítséget Hodginstól a Cheri Byrd mellkasán talált kő azonosításában. A kő borostyán, van benne egy gombalégy és ráragadva egy sötét hajszál. Az áldozat haja világos volt, mire a seriff nagy lelkesen kilogikázza, hogy akkor ez bizony a tettesé lesz. Booth megkeresi, a pasas egy csúnya váláson van túl és azért fizetett Byrdnek, hogy rontást tegyen a csalfa exnejére. A varázslathoz adta oda a haját és a nő menyasszonyi ruháját is, ám az átok csak nem fogott. Booth talált egy kést a teherautójában, ám a penge nem egyezik a gyilkos fegyverével.

Brennan vet egy pillantást az apró csontokra, amiket Clark vizsgált korábban és rájön, hogy azok nem is emberiek. Hodgins a börtönből megmondja, hogy denevércsontok, de mégis maradni kell. Tovább játszanak hát Angelával és végre csak eljutnak a szakításuk megbeszéléséhez. Mindketten azt kívánják, bár máshogy cselekedtek volna, csók. Befut a bíró és elnézően mosolyog rajtuk még akkor is, amikor a seriff jelzi, hogy a szabályzat tiltja ám a fogvatartottak szexuális barátkozását.

Sweets hozzávette a boszi személyleírásához a Brennan által meghatározott kínzási módszert is, amivel megölték, és így csak egy lehetséges nő maradt: Emily Quimby. A sírját fél éve rabolták ki, és a pszichológus a családfáját megvizsgálva arra is rájött, hogy a boszorkánykör Parázs nevű tagja a salemi boszorkány leszármazottja. Booth szerint ez már kiváló indíték. A börtönben a bíró jófejnek bizonyul, és a papírmunka után elengedi majd Angeláékat egyrészt a saját felelősségükre, másrészt a seriffet utánuk küldve, amennyiben nem teljesítik a törvényi kötelezettségeiket. Hodgins persze mindent megígér és az arckifejezéséből ítélve alaposan kihasználná az Angelával töltött időt, amíg tart az a papírmunka.

Parázs modern wicca, a neten vásárol denevércsontot, jól le is bukik vele. Brennan szerint viszont talán túl alacsony a halálos szúrások elkövetéséhez, és a jelek szerint fogalma sem volt arról, hogy Zefírnél vannak salemi őse csontjai. Brennan elmegy megvizsgálni a csontvázon levő sérüléseket és Clark hiába számolna be izgatottam a kör alakú ösvény porának eredményeiről, előbb a szúrások demonstrálásával foglalkozik. Sweets segítségével és az erdőben végzett megfigyelései alapján rájön, hogy a boszorkánykör tagjai csoportosan szúrták meg az áldozatot, pentagram alakzatban. Ugyanez a szimbólum volt a ház kéményén is.

Sweets rácáfol, ez nem áll össze, a wiccák tisztelik az életet, de itt jön be a képbe Clark a por elemzésével: rozsliszt, amit egy hallucinogén gomba fertőzött meg. Az a gomba, amit az LSD készítése során is használnak. A boszik tehát totál el voltak szállva, azt hihették, hogy egy valódi démont mészárolnak le. Booth a wiccák jóságára hatva meggyőzi Parázst és Berkenyét, hogy mondják el az igazat. A coven azért készítette a kört Zefír háza köré, mert békében akartak élni vele. Ám ő minduntalan átkokat szórt rájuk, a fertőzött rozsliszt miatt pedig végül félni kezdtek tőle.

A börtönben az események kibontakoznak: a bíró összeadja Angela Pearly Gates Montenegrot és IV. Stanley Jack Hodginst (bár a nő eredeti neve annyira borzasztó, hogy inkább nem mondja ki hangosan, így mi nem tudjuk meg). Az eskü Hodginstól egyszerű: „Én vagyok az embered.” Ez kedves. Angie szépeket mond: olyan életünk lesz, hogy akik minket látnak, meghalnak majd az irigységtől. Jegygyűrűk is kerülnek mindkét fél részéről, Hodgins az első esküvő óta hordja magával, Angela inkább nem részletezi, honnan szerezte. A bíró meghatódik, a seriff pedig határtalan lelkesedéssel dobálja a konfettit az ifjú párra.

A Founding Fathersben zárul az epizód, Booth is szépeket kíván ám Bonesnak, a wiccáktól kapott kis bábukat hívva segítségül. Boldogságot, szerelmet, nevetést, barátságot, célokat… és egy táncot. Bones megköszöni, na nem mintha hinne benne, hanem társa kedvességét értékeli, persze, persze. Meg biztos azt is, hogy a vudu nem volt gonosz – véli Booth, így aztán jót civakodhatnak a hitrendszerek keveredésén, Booth-nak meg amúgy is van még egy csomó kis bábuja a varázslatokhoz.