The Widow's Son in the Windshield - Bűnjelek a trezorban

Alternatív magyar cím: Nehéz falat

A forgatókönyvírók sztrájkja rányomta bélyegét a harmadik évadra. Rövidített lett – 15 rész mindössze, és még ezek között is akad olyan, ami eredetileg a második évadra készült, de csak ebben került adásba. Mindazonáltal akadnak egészen zseniális epizódjai, és ad egy sorozatgyilkosos nyomozási szálat, ami az egész évadon átível, és meglepő fordulattal zárul.

Ott hagytuk ugye abba, hogy az Angela-Hodgins esküvő meghiúsult, hiszen a nőnek már van férje, Bones és Booth jól ottmaradtak az oltár előtt egy seregnyi esküvőre éhes szempár kereszttüzében, Zack pedig elment Irakba, hogy a hazáját szolgálja. A csontvázakat mindez nem zavarja, töretlenül bukkannak fel és hozzák rá a frászt az élő emberekre. Ezúttal egy koponya pattog le egy autópálya felüljárójáról, hogy egy autó szélvédőjén landolva elvegye néhány fiatal kedvét a bulizástól. A laborban Brennan összehúzott szemöldökkel hallgat meg egy gyakornokot, Clark Edisont, majd ugyanolyan összehúzott szemöldökkel távozik, amikor Booth érte jön. Clark pedig csak Camet kérdezgetheti, hogy jól szerepelt-e. Hát persze, hogy jól, szakmai tudása van a srácnak, Bones saccperkábé az egész világra összehúzott szemöldökkel néz mostanában. Booth bevet mindent, viszi terepre, összeereszti a szemtanúkkal, sőt még azt is megmutatja, hogy a koponya (ami amúgy egy 20 év körüli fehér férfié) nem csupán a szél miatt pattogott.

Angela és Hodgins magánnyomozót fogadnak, hogy megkeresse a nő férjét, az esküvői papírra aláírásként odafirkantott „X” alapján nem lesz egyszerű. Hodginst a téma kissé érzékenyen érinti, de az érvénytelenítéshez szükség van a férjre, így kénytelen kitartani, míg meglesz a „magas-izmos-fekete fickó, akinek B vagy K is van a nevében”. Brennan közben már a koponyát vizsgálja, Cam pedig rávilágít, hogy fel kéne venni Clarkot, hisz lassan nem marad több jelentkező. Kedvenc antropológusunk inkább Booth-t hívja fel a legújabb eredményekkel, aki először megörül társa telefonjának, majd elmegy az étvágya a ténytől, miszerint a koponyán talált karcolások emberi fognyomok. Egy kannibálról van szó.

Booth engedélyt kap Caroline-tól, hogy további csontokat keressen azon a szeméttelepen, ahová az a kukásautó tartott, mit eredetileg becéloztak a koponyával. Clark közben egy osteomát talál, azok elég egyediek, így meg lehet kérdezni a fül-orr-gégeszeket. Brennan kap egy rakás csontszilánkot a szeméttelepről, no meg egy baráti helyzetelemzést Angelától, hogy maga is rájöjjön végre: azért akar a laborban maradni a Booth-szal végzett terepmunka helyett, mert kiakadt, amikor ott maradtak az oltár előtt ők ketten. Épp kapóra jön most az a sok csontszilánk, azokra lehet hivatkozni, Clark pedig nem áll a kérdésben Booth oldalára. Az ügynök egy pillanat erejéig visszasírja Zacket, és jobb híján Cammel osztja meg aggodalmát, hogy talán Brennan mégsem vette annyira lazán az apja letartóztatását, mint ahogy állítja.

Az osteoma tényleg segített az azonosításban, az áldozat Gavin Nichols, egy ifjú, kiemelkedően tehetséges hegedűművész, 3 millió dolcsit érő hangszerrel, bár a kannibalizmus tényét figyelembe véve talán mégsem ez a fő indíték. Booth szeretné, ha Bones ott lenne, amikor kikérdezi a srác barátnőjét, de a nő most éppen holmi kőporra hivatkozik, ami egyébként Hodgins területe, de indoknak megteszi. Cam dönt a kérdésben: menjen Angela, aki hozza is a formáját a tükör mögött, hogy kiderüljön: Gavin nem épp a saját korosztályából választott nőket magának. Ám a csellista lány mégsem tudta előre, hogy udvarlója meg fog halni – mint ahogy Angie hiszi –, hanem azzal volt tisztában, hogy rajta kívül más is a képbe került. Kérdezzék csak meg Rona Sumnert, akinek a férje a Titkosszolgálat helyettes vezetője, azigen.

Hodgins kielemezte a kőport: rózsaszín földpát, szerencsére elég ritka ahhoz, hogy visszavezesse a származási helyét egészen Brit Kolumbiáig, onnan meg nem sok ilyen kőzetet szállítottak Washingtonba. Egy híd, néhány kőfal és egy bank – ezek közül az egyikhez biztosan köze volt az áldozatnak. Emellett a bogaras tudós megmondja végre Brennannek, amit meg kell: Zack nem helyettesíthető, így ne pótolni próbálja, egyszerűen vegyen fel valakit, aki segít nekik (még ha nem is lehet majd olyan jól rákenni az elszúrt kísérleteket), és akkor nyugodt szívvel visszamehet a terepre.

Rona Sumners férje tudott a neje hűtlenségéről, nagyon nyitott házasságban élnek ő ketten, Caroline fel is tesz nekik néhány jópofa kis kérdést, csak úgy a maga módján (amiért annyira szerethető). A nő támogatta Gavint, segített összegyűjteni a pénzt a hegedűre, viszonyuk volt, és utoljára az eltűnésének estéjén találkozott vele a Kongresszusi Könyvtárban – még akkor is, ha a kérdés az utolsó együttlétükre vonatkozott. Bizonyíték is van ám arra, hogy igazat mondanak, és nem a férj gyilkos haragját próbálják leplezni. A pasi tényleg tudott a viszonyról, sőt fel is vette kamerával, ő erre gerjed. Zsákutca, Booth azért csak letartóztatja, majd siet a laborba Bonest megkeresni. Szerencsére nincs nehéz dolga, a nő pont ott sétál mögötte, nagyobb kihívást jelent elmagyarázni neki, miért jó nyom az egyetlen rózsaszín földpátos alapozású épület lehelyezkedése Anacostiában. Cam segít: elhagyatott épület + zűrös városrész = sorozatgyilkos mennyország; emellett Booth pártjára áll és logikával elküldi Brennant is a tetthelyre körülnézni.

Az elhagyatott banképület valóban hátborzongatóan fest, de a felső szinten tutira nem lesz semmi nyom, a biztonsági őr leviszi nyomozóinkat a páncélteremhez. Az ajtót kinyitni időbe telik, így hőseink feszegethetik kicsit a „miért marad Bones a laborban” témát, ám mielőtt belemelegedhetnének, a szezám végre feltárul. A nő köti az ebet a karóhoz, hogy Zack miatt van minden, közben bemennek a páncélterembe, ami tele van mindenféle tárgyakkal, többek között egy adókészülék is akad, amit Booth elsőre robbanószerkezetnek néz és jól a földre teperi Bonest, hogy megvédje, naná, hogy ezért, a nőt meg az érdekli leginkább, mit segít a becsukott szem, ha felrobbannak. „Csak segít.” – így Booth.

A tucatnyi vallási irányzatot képviselő muzeális értékű tárgyak között ott figyel a hegedű is, no meg egy ezüst csontváz. Bár ez így nem teljesen igaz, mert egyes csontjai emberiek. Az oltár rózsaszín földpátot tartalmaz, az emberi csontokon pedig szintén fognyomok vannak. Hodgins máris előáll néhány összeesküvés-elmélettel, de ami biztos, hogy valaki egyesével cseréli ki az ezüst csontváz részeit emberi csontokra. Sorozatgyilkosság. A páncélterem egész tartalma megy a Jeffersonian alagsorába.

Angeláék magánnyomozója megkerült, bár sokra nem jutott, mert a szigetet, ahol Angela hozzáment a titokzatos idegenhez, elmosta a Cunami, a túlélők pedig a rossz szellemektől tartva nem beszélnek. A helyi hagyományos ital, a kava miatt pedig Ange rajza is kissé szürreálisra sikerült a férfiról, akihez hozzáment a Cápaisten tiszteletére rendezett ünnepségen anno. Járt arra viszont akkoriban egy ausztrál óceánjáró, az a következő nyom. Hodgins lelkes, kalandos ez az egész dolog.

A törvényszéki emelvényen a Jeffersonian összes szabad alkalmazottja a páncélteremből hozott cuccok körül sürög-forog, ami Booth szerint azt jelzi, hogy Bones kivetíti valakire a mentális problémáját. „Zack” – mondja az antropológusnő, de nem azért, amit Booth hisz, hogy szerinte Zack-nek van mentális problémája, hanem mert az említett épp akkor sétál be a törvényszéki laborba, erőteljesen megrövidült hajjal. Angela sikít, Hodgins örvendezik, Brennan máris azt kérdezi a sráctól, hogy mikor áll munkába, Booth pedig elköszön Clarktól. Zacket hazaküldték Irakból. Kapásból észre is vesz valamit, amit Brennan nem látott: egy vájatot a koponyán talált fognyomokban. A kannibáljuknak egy gyémánt betét van a bal metszőfogában. Booth csekkolja a bank fenntartóit és takarítóit, Bones pedig szeretne jelen lenni a kihallgatáson, helyreállt a rend.

Gyanúsított is akad, fiatal srác, Jason, aki tagad egy ideig, de miután rájön, hogy nyomozóink bent jártak a páncélteremben, és fogmintát is vennének tőle, nem titkolt lelkesedéssel elemzi nekik az emberhús ízét. Zack elemezte az ezüst csontváz emberi részeit és megállapította, hogy hat különböző áldozattól származnak. Továbbá elmondja Camnek, hogy azért küldték haza Irakból, mert nem tudott beilleszkedni az egységbe. Főnöke megnyugtatja, az ő egységükre jó hatással van, na meg hát nem tudna akárki beilleszkedni a Jeffersonian közösségébe.

A magánnyomozó pasas hozott egy fotót az óceánjáró legénységéről, Angela rábök rajta egy nagydarab izmos fickóra, Hodgins elképed, óriásra nem számított. Nem is, legyen inkább egy Titán. A férj neve Birimbau, és nem igazán látták, mióta az óceánjáró elsüllyedt. Ám mivel sem Hodgins, sem Angela nem akar várni három évet, mire holttá nyilváníttathatják, a kutatás nem áll meg.

Zack mindeközben döbbenetes felfedezést tett, majd jól elaludt a boncasztalon, a frászt hozva ezzel az érkező Booth-ra. Bonesra meg az eredményekkel, ugyanis ő kapásból látja azt, amit az ügynöknek külön el kell magyarázni: a talált combcsontot Jasonon kívül más is megrágta. Mivel az ő fognyoma a régebbi csonton van, valószínűleg egy idősebb személy, aki meghívta Jasont egy különleges vacsorára. Amíg a börtön előtt arra várnak, hogy az őrök felfogják végre, hogy igenis pont az éjszaka közepén kell bemenniük a kannibál sráchoz, Bones és Booth között kiderül végre az igazság: a nő nem azért volt kiakadva, mert Zack elment, hanem mert társa nem állította meg, pedig megtehette volna. Booth viszont nem akarta meggátolni abban, hogy úgymond „kirepüljön a fészekből”, mint egy igazi férfi, még ha kissé fura férfi is.

A börtönbe hőseink már későn érkeztek, Jason meghalt, és bár a biztonsági rendszer erős, a tőrt, amit a mellkasában találtak, valaki csak odaadta neki. A testét pedig ugyanúgy rendezték el, mint az ezüst csontvázat. Kérnek néhány elméletet Hodginstól, aki a testhelyzetből a szabadkőművesek egyik jelképére, „Az Özvegy Fiá”-ra ismer. És igaza is lehet, hiszen Gavin Nichols 12 évesen vesztette el az apját, ő tényleg egy özvegy fia. Talán Jasont feláldozták. Bizonyíték van bőven a páncélteremből, a jelek egyelőre egyetlen további kannibálra utalnak. Booth egészen komolyan megköszöni a bogaras tudósnak a segítséget, Bonesszal meg ugyanúgy civódnak, mint a régi szép időkben, Angela ezen csak csendben somolyog egyet.

Kedvenc párosunk egy kávé mellett beszéli meg a helyzetet, Bones a szokásos megszállottságával ecseteli, hogy a páncélterem ajtaján a „Senki sem segít az Özvegy Fián.” felirat olvasható ógörögül, továbbá hogy a tárgyak katalogizálása hónapokig is eltarthat, és ebbe olyannyira belemerül, hogy Booth-nak kell megmentenie a forró kávétól. Emellett tudni szeretné, hogy erősek-e, hiszen ők a középpont a csapatba, így ki kell tartaniuk, mert ez az ügy nem olyan lesz, mint egy sprint, hanem sokkal inkább, mint egy maratoni futás. Hát persze, hogy kitartanak.

Zene: „See the World” by Gomez