The Crack in the Code - Csontba kódolt üzenet

Alternatív magyar cím: Kódboncnok

Még csak a hatodik rész, de máris félévzáró (méghozzá milyen!), így van ez, ha egy sorozat főszereplőnője egyszercsak férjhez megy, aztán meg – pakk – bejelenti, hogy gyermeket vár és emiatt felborul a megszokott beosztás. Emily Deschanel egyik nap még forgatott, felvették az utolsó jeleneteit, majd rögtön másnap megszületett a kisfia, Henry – ezúton is grat.

Csuda romantikus képekkel indul az epizód, napfelkelt-e Washington D.C.-ben, de persze van, aki már ilyen korán is a munkahelyén buzgólkodik és okosítja a gyakornokait – én is ismerek ilyet :) . Ezúttal az Amerikai Történeti Múzeum jelenlegi és leendő csoportvezetőire hozza rá a frászt néhány véres emberi maradvány. És tényleg csak néhány, egészen pontosan a koponya és a gerincoszlop van meg a hullából a Lincoln-szobor talapzatán, no meg egy rosszat sejtető kérdés: „Hol a többi részem?” A múzeumot lezárják, kedvenc párosunk már úton is van a helyszínre, ám a nyomozás mellett akad még egy legalább annyira fontos megoldandó ügyük: a házvásárlás kérdése. Még mielőtt a baba megszületik. Közel is legyen, olcsó is, nagy is, legyen benne férfi-barlang Booth-nak („Nekem pedig kell egy antropológus-barlang” – replikázik Bones), no és persze gyerekszoba. Sok sikert.

A múzeumban Hodgins a Lincoln-merényletről osztja meg az összeesküvés-elméleteit Cammel, ám csak addig, amíg meg nem tudja főnökétől a megdöbbentő információt John Wilkes Booth és a mi különleges ügynökünk rokonságáról. A bogaras tudós feje egy tanulmány. A helyszíni vizsgálatokkal megállapítják, hogy a feliratot emberi vérrel írták, a halál ideje pedig két nappal azelőttre tehető. Bones a gerincet látva megdöbben: a csigolyákat szétválasztották, összekeverték és újra egymáshoz rögzítették. Ehhez van szakszöveg is mindenféle szalagokról, de a lényeg, hogy nagyon nehéz megcsinálni, és a gyilkos bizonyára nem esztétikai szempontokból fektetett bele ennyi munkát, hanem nyilván üzenni akar valamit.

A laborban tovább folytatódik a maradványok vizsgálata. Az áldozat 20 év körüli fehér nő, az Angela által „undorító zsinór”-ként jellemzett madzagszerű valamiről, amivel a csigolyákat összevarrták pedig kiderül, hogy emberi bél. Wendell hozza az eredményeket a vérről: 5 különböző emberé, de egyik sem az áldozat. Ijedt kancsi-pillantások következnek. Eközben Booth a múzeumi kamerák biztonsági felvételét nézi át Sweets társaságában, ám azon csak a rovarirtókat látni, ugyanis a gyilkos egy lézeres mutatóval kiégette a kamera képét. A pszichológus máris profilt állít fel: az emberük manipulatív, magas IQ-val rendelkezik, figyelemre éhes, valószínűleg vannak korábbi bűntettei is. Talán az egyik csótányirtó lesz az, lehet, hogy éppen Sam Sacks, akinek már szerepelt a neve néhány jelentésben.

Hodgins biztos benne, hogy a csigolyák elrendezésében van elrejtve a kód, mint egyfajta titkosírás, valamint az is kiderül, hogy az összefüggések kutatásának hajlama öröklődik: Hodgins nagypapa kódfeltörő volt a II. világháborúban (Wendellnek persze erre is van frappáns válasza, többek között ezért szeretjük). Sweets pedig abban lesz biztos néhány lényegre törő kérdés után, hogy Sam Sachs nem az ő emberük – nem elég magas az IQ-ja hozzá. Pedig a pasas jó arc, nemes feladatának tekinti a történelmi emlékek megvédését a csótányoktól. Emellett erős dohányos, így Booth rögtön ki is szedi belőle, hogy valóban van egy vakfolt a múzeumban, amit nem látnak be a kamerák. Sam arra használta, hogy kilógjon bagózni, ám a gyilkos ennél jóval többre.

Az arcrekonstrukció kész, azonban nincs rá találat. Van viszont a vérre, előbb Cam, majd Angela döbben meg, ugyanis az 5 vérminta öt FBI-ügynöké. A helyzet fokozódik, és ha mindez még nem lenne elég, az FBI-nál Caroline-ra és Booth-ra rászabadul egy kócos hajú és fogsorú újságíró, Ezra Kane. Sokat tud az ügyről és nagy sztorit akar, hogy biztonságban legyen az állása, de az informátorát persze nem nevezi meg, így elhajtják. A Royal Dinerben Sweets győzködi Brennant, hogy az állapotára és a nyomozás veszélyességére való tekintettel ezúttal ne menjen terepre, ám a nő úgy tűnik, nem is hallja, amit a pszichológus mond, annyira belemerült az eladó házakról szóló apróhirdetésekbe. Sweets fordítja neki kicsit az ingatlanpiacon használatos kifejezéseket, de jő Booth és kiderül, hogy az antropológusnő mégis figyelt Sweets érveire, és elfogadja azokat, marad a laborban. Booth a nyomozás első megnyugtató információját hozta: az 5 FBI-ügynök él és virul, a vérüket egy vérszállítmányból szerezte meg a gyilkos.

Hodgins csigolyákat kódol – Angela meg segít neki –, totálisan túlbonyolítja az egészet, de aztán rájön erre és elölről kezdi. Végülis, ha a gyilkosuk azt akarja, hogy meghallják a mondanivalóját, akkor biztosan úgy adja át nekik az üzenetet, hogy megértsék. Booth ezalatt visszament a múzeumba és megtalálta gyilkos lézeres kütyüjét, amit egy fém rágósdobozból, egy régi DVD-lejátszó és egy kenyérpirító, meg ilyenek alkatrészeiből MacGyver-kedett össze. Caroline utánanézet az összes kétes múltú geek-nek, akikkel az elmúlt két évben az FBI-nak dolga volt. Legyen inkább öt év, Booth alapos munkát akar végezni; házuk meg még mindig nincs, „Ó” – mondja erre Caroline summásan.

Az áldozat fogain végzett izotópos vizsgálat kimutatta, hogy Dániában nőtt fel, nem csoda, hogy nem találták a nyilvántartásban. Mivel a csontok tiszták, Brennan és Wendell a halál okát próbálják meghatározni, találnak nagy sebességű traumára utaló hajszálrepedéseket és makrorészecskéket is. A többi csont nélkül azonban nem tudhatnak biztosat.

Booth házat keres nagy erőkkel, de egyelőre nincs szerencséje, Sweets pedig talált egy lehetséges gyanúsítottat: Christopher Pelantra tökéletesen ráillik a profil, épp csak az a gond, hogy a fickó házi őrizetben van, de nem kutyás emberek vigyáznak rá, hanem egy nyomkövetős jeladó a bokáján, ami 38 mp-enként beméri a helyzetét és továbbítja a felügyelőknek. Jah, és se számítógép, se internet nincs nála – bár egy régi gépet tart otthon nosztalgiából, ám az nem működik. Pelant nem bűnözőnek, hanem „hacktivistának” tartja magát, aki a korrupció leleplezésére használja technikai tudását. Rövid elbeszélgetés után Booth és Sweets kénytelen-kelletlen békén hagyják a vigyorgó fickót.

Hodgins és Angela szép kis évfordulós estét töltenek el együtt – munka mindenek előtt –, ám végre rájönnek a csigolyákba kódolt üzenetre: a gyilkos egy helyet jelölt meg, az Igazságügyi Minisztérium Irattárának egyik szobáját. Még a belépőkódot is megadta. Booth azonnal odasiet, Sweets pedig vele siet, és közösen rátalálnak a maradványok többi részére és a gyilkos valódi céljára – sáros szövetségi informátorok eltussolt ügyeinek leleplezése –, még ha közben Booth-nak végig is kell hallgatnia, pontosan milyen aukciós oldalról és mekkora kedvezménnyel szerzett Sweets Daisy-nek egy robogót születésnapi ajándék gyanánt.

Brennanék megvizsgálják a csontokat és a bordák belső oldalán találnak sérüléseket, olyan, mintha belülről robbantották volna fel a nőt. Csak egy módon lehet kideríteni, valóban így történt-e, Hodgins, a Kódfeltörés Királya lelkes, különösen, hogy az elméletet alátámasztja a korábban talált makrorészecske elemzése: kámfor, amit a petárdákban használnak.

Ezra Kane informátora akcióba lépett, a pasas meg a tévében számol be a nyomozás gondosan elhallgatott részleteiről, Caroline máris gyilkos indulatokat táplál iránta – Ezra Kane helyében én félnék kicsit. Sweets, miközben magán teszteli a robogóhoz tartozó strandkorlát-kék bukósisakot, hogy elég kényelmes-e, kiválasztotta a leggázosabb szövetségi informátor aktáját a sok közül. Az ingatlan-csaló pasas egyik áldozata ráadásul öngyilkos lett, a lánya szeme láttára. A nő, Sophia Berman kórházban dolgozik, gyanús.

A laborban újabb kísérletre kerül sor, őrült tudósaink ezúttal búvárruhás konzervhús-bábut robbantanak, ha nem is simán, de mindenképp látványosan. Booth-ék közben már Sophia Bermannál járnak, és megtudják tőle, hogy Ezra Kane vele is kapcsolatba lépett, amikor meg akart jelentetni egy cikket az apját kisemmiző szövetségi informátorról. A következő állomás a ház, amire az áldozatuk felügyelt, mialatt a tulajdonosok nem voltak otthon. A Dán Nagykövetség végre azonosította a lányt, így Angela a címet is meg tudta szerezni. A hátsó kertben nyomozóik megtalálják a gyilkosság helyszínét és egy újabb vérrel írt üzenetet: „Még nincs vége.”

Booth felnézett a honlapra, ahol Sweets is vette a robogót, és talált egy házat, de óvatosan adagolja be Bonesnak a dolgot, ugyanis a korábbi tulajdonos egy bűnöző. Bones egy törzsi hasonlattal élve úgy értelmezi a helyzetet, mintha egy legyőzött ellenfelük lakhelyét foglalnák el, hogy ez az erejüket szimbolizálja. Egyelőre okés a helyzet. Angelánál már kevésbé, ugyanis amikor Wendellel beszkennelik a csontokat, hogy rekonstruálják a sérülést, az Angelatron kijelzője megbolondul, a szellőző füstölni kezd, majd kigyullad. System failure. Wendell áll kukán (na ezért például nem szeretjük annyira), Angela tüstént poroltót ragad és próbálja menteni a menthetőt.

Booth Caroline felhatalmazásával behozatja és jól meggyanúsítja Ezra Kane-t, de egyrészt nem tud rábizonyítani semmit (bár használható alibije nincs), másrészt nem adja ki az informátorát még most sem. Hodgins meghatározhatatlan módon rájön, hogy a lányt egy cápák elriasztására használt robbanó bottal ölték meg, és egy szerencsétlen görögdinnyén demonstrálja ezt. Komolyan jó befektetés lehet a Jeffersonian környékén dinnyéket árulni. Angela a vírussal van elfoglalva, ami tönkretette a számítógépét, és amiről kiderült, hogy ő maga töltötte fel a gépre, pedig mindössze a csontokat szkennelte be. Brennan átnézi az összes kérdéses csontot, és az egyiknek a végébe belekarcolva meg is találják a vírust feltelepítő fraktális mintát, na ilyen még nem volt, tetszik. A kivitelezés Pelantra utal, csak ne lenne az a nyomkövető – bár a fickónak biztosan nem esett nehezére kijátszani.

Lakossági bejelentés alapján újabb hullát találnak egy közterületen levő zászlórúdra felfüggesztve, ezúttal egy egészen friss hullát, ugyan arca nincs neki, te tárcája igen: Ezra Kane, talán tényleg félnie kellett volna, ha nem is épp Caroline-tól, hanem attól, aki nagyon nem akarta, hogy véletlenül megnevezze azt az informátort. A gyilkosság módja megegyezik. Cam bizakodik, forró nyomon vannak, ám az öröme hamarosan szertefoszlik, mert az arcátlan arctalan holttest helyett Caroline jő a laborba és mondja el neki, hogy a Kane maradványait szállító furgont többszörösen eltérítették, ide-oda küldözgették különböző utasításokkal, aminek a vége az lett, hogy a hullát egy hamis jelentés értelmében elhamvasztották. A helyszínen vett mintákból Hodgins vákuumcsövet azonosított, régi számítógépekben használnak ilyet, Pelantnál is volt egy. Cam összeomlik, mert már elhiszi, hogy a gyilkos okosabb lehet náluk. Brennan ezt azért egy kicsit zokon veszi, nála ugyan nincs okosabb, de ezt csak Booth-nak fejti ki. Ügynökünk megnyugtatja, és a házra tereli a szót, elég lepusztult állapotban lehet az a hely.

Booth csak behozatja Pelantot és vele együtt a számítógépet is, amiből – micsoda véletlen – épp egy vákuumcső hiányzik. A fickó nem is nagyon tagad semmit, állítása szerint a lehetetlent nem is érdemes tagadni, ott a boka-monitor, a tökéletes alibi. Pelant az arcukba vigyorog, Booth mindössze annyit tehet, hogy komoly hangon biztosítja róla, hogy el fogja kapni, de aztán persze hazaengedik. Amíg Wendell az elhamvasztott maradványokból próbál információkat szerezni, Angela pedig a gyilkosságok helyszíni fotóit elemzi, Pelant hozzálát, hogy véghezvigye újabb ördögi tervét.

Naplement-e, Booth és Bones bebotladoznak a házikóba. Booth aggódik erősen, de feleslegesen, mert Bones körülnéz, és tökéletesnek ítéli a jelentős kipofozásra szoruló helyet. „Látom a ház csontjait” – ez de szép mondat, tényleg kifejez mindent, a forgatókönyvírónak respect. Booth is érzi persze, hogy minden oké, vissza is tér a lelkesedése nyomban, Bonesszal együtt álmodoznak és tervezgetnek, és még a baba is rúg egy nagyot, hogy jelezze, tetszik neki a szobája. Megvan hát a közös otthonuk végre.

Zene: The Twilight Singers – Be Invited