The Male in the Mail - Lottózni veszélyes

Alternatív magyar cím: Különleges küldemény

A héten ismét komolyan elgondolkodtam rajta, hogy szakmát váltok, de miután láttam ezt a részt, úgy döntöttem, hogy inkább mégse. Postára legalábbis biztosan nem megyek dolgozni, hiszen a sikertelenül kézbesített csomagok között nem csak romlott kaját és döglött macskát lehet találni, hanem emberi maradványokat is.

Bonesék még mindig házat keresnek, ám a témát elnapolják, amikor Booth papája, Hank bukkan fel, és egy lesújtó hírt hoz: Booth apja meghalt. Még Bones is empatikus, de ügynökünket nem igazán hatja meg az eset, inkább koncentrál az új gyilkossági ügyükre, irány a Posta. A hulláról hamar megtudjuk, hogy 20 év körüli férfi, akit feldaraboltak és bedobozoltak, Cam pedig rövid úton értesül Booth apjának haláláról, Brennan jóvoltából. Booth hárít és csak az ügyre koncentrál.

Clark és Cam azt próbálják kitalálni, hogyan szedjék le a csomagolóanyagot, ami benne ragadt az oszló maradványokban, de Hodgins jő és megoldja a dolgot egy lézerrel, ami annyira király, hogy Cam ki is használja menten, hogy ő a főnök és megszerzi Clark orra elől. Booth eközben az FBI-hoz megy, ahol a rövidfrizurás és túlbuzgó Shaw ügynök várja, hogy jelentse: rákerestetett a címzettekre és a feladókra, és azok – megjegyzem, cseppet sem meglepő módon – nem léteznek. Shaw tiszta lelkes, hogy a részleg legjobb ügynökével dolgozhat, és már át is küldte a címkéket Angleának, talán meg tudja határozni, hol gyártották őket. A laborban Brennan konzultál Clarkkal, aki egy elcsontosodott csomót talált az áldozat bal kezén, továbbá keresi, mivel darabolták fel a pórul járt fickót. Nem tudni, eközben melyikük érzi magát kellemetlenebbül: a nő, amiért a mellei érzékenyek (3. trimeszter…), vagy a kis gyakornok, aki hirtelen nem is tudja, mit reagáljon, és azzal védekezik, hogy nem vette észre a megnagyobbodást, mire Brennan közli, hogy jobban kellene figyelnie, majd lelép jeges borogatást keresni.

Angela sikeresen meghatározta, hol készült a címke, Shaw lelkes, elképesztő, ahogy dolgoznak. Pedig Angie-nek még egy kisfia is van, úgyhogy kb. alvás nélkül csinálja mindezt, szép. Booth eközben már el is indul a Ship ’n’ Print-hez körülnézni, Bones megy vele, de hiába próbál az apjáról beszélni, meg arról, hogy a buddhisták szerint a harag csak még több haragot szül, a férfi témát váltana. Hát jó, „Nem bánnád, ha meztelenül tölteném az estét?” – így Bones, tényleg mennyivel jobb lett a társalgás. Telefonos segítség Clarktól: a fogászati kartonok alapján az áldozat Oliver Lawrence, a Ship ’n’ Print korábbi alkalmazottja. Májusban tűnt el.

Megvan az azonosítás, jöhet a fegyver: miután a modern pengék nem válnak be, Hodgins összeszed egy rakás középkori és mindenféle harci eszközt és hamar meggyőzi az eleinte kicsit vonakodó Clarkot, hogy ők most tudományos kutatást végeznek, nem csak azért hadonásznak viking csatabárdokkal, mert az cool. Mire Booth-nak elege lesz a Ship ’n’ Print buddhista csontnyakláncot viselő recepciós srácából, meg is határozzák, hogy az áldozatot guillotine-nal darabolták fel. A srác megtudja Brennantől, hogy a medálja ezer helyett csak kb. 20 éves, és hőseink találnak egy ipari méretű papírvágót, ami első blikkre van olyan jó, mint a franciák híres kivégzőeszköze.

A papírvágón nincsenek vérnyomok, de hát meg is tisztíthatták, az igazgatótól pedig megtudjuk, hogy ő és három korábbi alkalmazottjuk közösen lottóztak, majd rengeteg pénzt nyertek, a másik három ki is lépett, neki viszont a cég az élete értelme. Oliver és a recepciós csóka, Tony nem vettek részt a játékban. Bár Oliver talán mégis, de ezt már Shaw ügynök deríti ki a számokból, amikkel játszottak. Sok közülük az áldozathoz köthető. Valószínű, hogy az egyik nyertes nyírta ki Olivert a pénzért, a többi pedig rájött, így inkább megosztoztak. Ám mivel gazdagok, Booth szerint nem vádolhatják meg őket, mert akkor ász ügyvédeket szereznek és évekig húzódik majd az ügy. Sweets stratégiát vált: segítséget kér tőlük.

Angela a cég fénymásolóján a csomagok feladóját keresi, és közben Brennannek nyújt lelkisegélyt. Úgy tud segíteni Booth-nak, ha olyat ad neki, amit csak tőle kaphat meg. Booth és Sweets a lottónyertesekkel beszélgetnek (megkérik őket, hogy nézzék át néhány balhés ember fotóját, aki megfordult a cégüknél), akik közül az egy szem nő tűnik a leghatározottabbnak, a férje meg a legpapucsabbnak. Angela viszont telefonál, és a néger pasira terelődik a gyanú, hiszen az ő azonosító kódjával nyomtatták ki az ominózus címkéket. Viszont hamar tisztázódik, amikor a kihallgatószobában elmondja, hogy szinte mindenki az ő kódját használta. Az 1234-nél tényleg nincs nagyon egyszerűbb.

Clark talált védekezésre utaló sérüléseket az áldozat jobb karján, olyanok, mintha egy kis fűrész okozta volna őket. Emellett jelzi Brennannek, hogy észrevette, hogy jobban van, mint előzőleg, mire kap néhány furcsa pillantást, pedig. Booth lakásán este ügynökünk főz, Hank pedig a hivatalos papírokat töltögeti serényen és szomorúan közli az unokájával, hogy észrevehette volna, mennyire fáj neki ez az egész. Ő nevelte fel Seeley apját, és felelősnek érzi magát a történtekért. Booth végül csak megérti.

Hodgins is főz, de ő a maradványokat a csomagolóanyagról, Cam pedig egy darabka ragasztószalagot vesz észre a fejbiccentő izomban. Angela leellenőrizte a fénymásolós kódokat, és tényleg igaz a néger fickó sztorija. Emellett talált egy fénymásolatot is egy nő fenekéről, mellette két férfikézzel. „Miért fénymásolná le valaki is a fenekét?” – kérdezi Brennan, 8 év lemaradással, teszem hozzá. (Méghogy ez a nő nem fejlődik… csak észre kell venni az apróságokat, ennyi…) A válasz egyértelmű, ráadásul a férfikézen ott az elcsontosodott csomó, tehát Oliveré. A csípőcsontok alapján a nő pedig a lottónyertes csajszi. Booth behívja az FBI-hoz és egy ügyes trükkel, no meg egy különleges székkel fenékmintát vesz tőle, a méret stimmel.

Cam érdeklődik, hogy halad Clark, de a gyakornoknak egészen eddig nem volt szerencséje a gyilkos fegyverrel. Most viszont vet egy pillantást a fejbiccentő izomban talált ragasztódarabra, és a recés széléből rájön, mit keresnek. Amíg ő örül a fejének, Hank bemegy Booth-hoz elköszönni, siet vissza a moziestre az otthonba, nő van a dologban, naná. Ám még mielőtt elmenne, felolvas egy levelet, amit Booth apja írt, persze neki, hiszen tudta jól, ha a fiának írna, ő csak összetépné. Az írásból az derül ki, hogy a férfi nagyon bánta, hogy nem tudott olyan jó apja lenni Seeley-nek, mint amilyen jó apa neki jutott. Hank tanácsa: Booth szeresse ám nagyon Brennant és a kislányukat. Ja, és ügynökünk kap egy dobozt is, amit nem akar kinyitni, mert az apjától van.

A laborban a kis csapat összeveti a Ship ’n’ Print-nél használt dobozragasztók pengéit a korábban talált csontsérülésekkel és az egyik egyezik, azzal ütötték meg Olivert és vágták el az ütőerét, a sérülések elhelyezkedéséből ítélve a támadó balkezes. Booth ezúttal a fénymásolós nő férjével beszélget el, neki persze ugyanaz az ügyvédje (bár szegényke már a felmondáson gondolkodik, olyan változatos trükkökkel találja magát szemben), és nem mond semmit. Az mindenesetre kiderül, hogy balkezes. Shaw buzgólkodna, hogy még több bizonyítékot találjon ellene, de Booth leállítja, ez az ügy nem róla szól. Nem attól fogja tisztelni, ha megoldja neki az ügyet, hanem akkor, ha tud csapatmunkában dolgozni, és nem az egójával törődik. Shaw jobbra el.

Hodgins talál egy kis szilánkot az egyik hungarocell csomagolóanyag-darabban, amiről kiderül, hogy csont, de Clark hiába keresi, nem találja, hová illik a csontvázban. Hát persze, mivel nem is az áldozaté, hanem a gyilkos hagyta el, a buddhista csont-medáljából tört le – állapítja meg Brennan két pillantás után, a Clark által ajánlgatott salátalevelekből pedig kösz, de nem kér a mellére, a meztelenül töltött este használt. Clark erre vicces fejet vág. Booth és Shaw ki is csikarják a vallomást a recepciós srácból, sőt Booth rendes, és átengedi Shaw ügynöknek a végső bizonyíték bevetésének lehetőségét. Shaw boldog, a srác kiborul: igen, drogot terjesztett, ezt próbálta Oliver megakadályozni, és ő csak 5 percre veszítette el a nyugalmát. A bíróságon viszont ez az 5 perc számít majd, nem a nyugis 25 év.

Booth lakásán zárul az epizód, a nappaliban méghozzá, így van alkalmam megfigyelni, amire már régóta kíváncsi vagyok: hogy ott van-e még a Hannah által vásárolt telefon a kanapé melletti kisasztalon. Nade, a lényeg: Bones agyalt, és sikerrel kitalálta, mi az, amit csak ő adhat Booth-nak. Megcáfolhatatlan logikát, ezúttal a kvantumfizikusokról, akik arra a következtetésre jutottak, amit Ká, a dzsungel kígyója már réges-régen megfogalmazott: az idő csupán illúzió, a múltbeli emlékeink épp ebben a pillanatban történnek meg, beleértve Booth jó emlékeit is az apjáról, amiket elmesélt Bonesnak. A férfi végül csak kinyitja a dobozt (közben a tetkója néha eltűnik, ehh…), amiben az apja által őrzött apró emlékeket talál, köztük a jegyeket is arra a bizonyos meccsre. Booth meghatódik és a kék stadion-székeket nézi párás szemekkel, amiket anno oly sok viszontagsággal cipeltek fel a nappalijába. És bár a képi megjelenítés azt sugallja, hogy _pont_ azok a székek voltak, a számozásból látszik, hogy mégsem, de nem is ez a lényeg.

Zene: „What Happens Now” by Lex Land