The Hot Dog in the Competition - Szerepcsere

Alternatív magyar cím: Enni vagy nem enni

Cool főbérlőnéni ütközik némi nehézségbe, amikor a lakbért akarja beszedni: a lakás terráriumában egy hulla felsőtestét eszegetik békésen kis csupasz fehér patkányok. Na a bérlő ezután tutira lemondhat a foglalóról. Cam eközben az új gyakornokot vezeti be a laborba és érdeklődik tőle, hogyan volt képes 16 évesen egyetemet végezni, 20 évesen doktorálni úgy, hogy közben még a fiatalkorúak börtönében is lehúzott két évet. A srác egy zseni, emellett van neki déli akcentusa, hosszú haja, baseball-sapkája, kedves mosolya és most már laboros köpenye meg beléptetőkártyája is, mert az ellene felhozott vádakat törölték. Isten hozott a Jeffersonianben, Finn.

A tetthelyen Hodgins a patkányokat szedi össze, míg Bones az első megállapításait sorolja (az áldozat 30 év körüli nő, az előző részben is így volt; kezdek félni, mert úgy tűnik, statisztikailag eléggé veszélyeztetett vagyok), majd kollégája egy megjegyzésére csak úgy mellékesen közli, hogy kislányt vár. Booth elképed, főleg, miután megtudja, hogy a nő nem csak találgat, aznap reggel volt az ultrahangon, és persze nem érti, miért is érdekelte volna mindez a gyerek apját, hiszen Booth csak a színes filmeket szereti. Az ezzel kapcsolatos beszélgetést ügynökünk elnapolja, Hodgins pedig közben egy levedlett kígyóbőrt talál, a hozzá tartozó piton bizonyára elbújt valami meleg helyre. A maradványokat beviszik a laborba, Finn kormeghatározása lenyűgöző, nagyon tud a srác. Cam megbökdösi az áldozat beleit, ahonnan erre előbújik a piton, Cam pedig megdönti a helyből hátrafelé távolugrás helyi rekordját. Finn rutinosan veszi kezébe a pitont és nem titkolja, máris mennyire megkedvelte új munkahelyét, Brennan pedig a szokásos higgadtságával hívja fel Hodginst, hogy nem kell tovább keresgélnie az albérletben.

Bogaras tudósunk tehát visszatér és kapásból beleköt az új srácba, rákérdez, miért is volt büntetve, ám Cam főnök-üzemmódba vált és ellátja feladattal: az áldozat fogai között jelentős mennyiségű ételmaradék van, lehet elemezni. Finn látszólag nem zavartatja magát, elmondja Hodginsnak, hogy valóban volt pár balhéja, de most már inkább a munkájával szeretne bizonyítani. Észre is veszi, hogy a nőnek kiakasztható állkapcsa volt, és egy létszámon felüli csontot is talál, ami szerinte egy ritka betegségre utal.

Booth elviszi Sweetset a tetthelyre, hogy segítsen az azonosításban: Jedi-erejével állítson fel profilt az áldozatról az ingóságai alapján, hamár a bérleti szerződéssel nem jártak sikerrel (több bérlő is ugyanazon a néven lakott ott, spórolásból). Közben kiderül, hogy Brennan már a pszichológusnak is elmondta az ultrahangos vizsgálat eredményét, jóval Booth előtt, nem egyszerű, de vissza az áldozathoz. Mivel a szomszédok szerint vonzó nő volt, gyakran látták egy kövér pasassal és Sweets megjegyzi, hogy a kígyók gyakran szexuális szimbólumok, meg ugye személyes tárgyak sincsenek a lakásban, a két pasi azt hozza ki az egészből, hogy a nő prostituált volt.

A laborban Caroline keresi fel Camet, mert nem ért egyet vele, hogy felvette a bűnöző múlttal rendelkező Finnt, de Cam kiáll az új gyakornokáért, főleg, hogy a srác még Brennan sztenderdjének is megfelel, Cam meg jószívű, és adni akar neki egy esélyt. Azért, miután a gusztustalan boncolást is segítségül véve sikeresen kitessékeli az ügyésznőt, gondterhelten néz maga elé, hisz Caroline-nak igaza van, ez egy bírósági tárgyalás során gond lehet.

Hodgins új otthont adott a pitonnak, ám a röntgen egy patkányt, a patkány gyomrában pedig egy ujjpercet mutatott ki a gyomrában, ezért meg kell ölniük. Finnek nincs ezzel gondja, de a bogaras tudós tiltakozik és kikönyörög Camtől két óra haladékot, Finnt pedig Opie-nak kereszteli át, mire a srác olyan monológot vág le arról, miért nem számít a kora és az akcentusa a laborban, hogy még. „Mindannyian a tudomány nyelvét beszéljük, és ez az, ami itt igazán fontos.” Szép volt, Finn. Az már kevésbé, hogy benézte az extra csontjukat, hiszen az nem egy ritka és különleges betegség eredménye, hanem szimplán egy csirkecsont, ahogy Brennan rávilágít. Már csak az a kérdés, az áldozat miért nem köhögte fel a tüdejéből a csontot. Angela jő, egyrészt gratulálni a kicsilányhoz, másrészt győzködni egy kicsit Brennant, hogy az a normális, ha Booth-t is bevonja az ilyen dolgokba, ám ezt hamar feladja és rátér inkább az arcrekonstrukció eredményére: az áldozat Tina Thomas.

Booth és Sweets beszélnek a nő férjével, és olyan óvatosan fogalmaznak, hogy csak hosszú percek után derül ki: Tina nem prostituált volt, hanem evőverseny bajnok. Booth utána is néz az evőversenyes honlapon és elmondja Bonesnak, amit megtudott, kép is kerül, amin Tina a pitonnal pózol, ezt biztosan kajálta a nép. 65 hotdog 12 perc alatt, Booth-t ez bizony lenyűgözi és már menne is beszélni a főszervezővel, de Bones nem ér rá, egy pénzügyi tanácsadóval találkozik, hogy megbeszélje vele a lányuk jövőjét. Az ügynök bosszús, és azt javasolja Bonesnak, hogy nézze kicsit az ő szemszögéből a dolgokat, hisz eléggé ismeri már ahhoz, hogy ez működjön (az a félmosoly, amivel ezt mondja, az valami… huhh…). A nő belemegy, majd pár másodperc töprengés után kijelenti, hogy szexelni szeretne, és ezt logikusan le is vezeti, haha.

Cam az áldozat fogai közül kiszedett rengeteg hotdog-darabka között emberi szövetet is talált, Angelával összerakják, hogy Tina talán megharapta a támadóját. Booth eközben beszél a verseny főszervezőjével, aki videót is mutat neki Tináról, a látottakra nem találok szavakat. A pasi elmondja továbbá, hogy Tina tette sikeressé az üzletét, a múlt hónapban pl. Japánban járt tárgyalni egy sok pénzt ígérő szerződésről.

Caroline vs. Cam 2. menet, ezúttal az ügyésznő nyer, ugyanis megtudta, hogy kamaszkorában Finn vadászkéssel támadt a mostohaapjára, nem hiányzik egy olyan ember a laborba, aki erőszakkal oldja meg a problémákat. A mostohaapa azóta sem került elő, és Cam hiába szeretné megmenteni az eltévedt báránykát, a karrierjét és a Jeffersonian hírnevét nem éri meg kockáztatni. Tamara Taylor játéka a jelenetben – és az egész epizódban – Emmy-ért kiált. Nyomozópárosunknak a munka vidámabb része jut: elmennek az aznap délutáni evőversenyt megnézni. Bones még mindig szorgosan próbál Booth-ként viszonyulni a dolgok rendjéhez, de azért azt elmondja, hogy az áldozatuk lazán kenterbe verte a két srácot, akik most küzdenek a bajnoki címért. A verseny után kihallgatják a győztest, igaz, így el kell viselniük a gyorsevés böfögős következményeit. Bonesnak persze erre is van tudományos magyarázata, mint korábban a fickó teljesítményére, a pasi pedig tagad, gyakorolni volt a gyilkosság idején, bár tanúja nincs.

Opie-Finn azon mesterkedik, hogy lehűtse a pitont a bizonyíték visszaszerzése céljából, de előtte még kicsikar egy bocsánatkérést Hodginsból, akinek becenevet is talált: Thruston. Miután mindent megbeszélnek, Finn ráijeszt a pitonra, aki erre ösztönösen kiköpi a gyomortartalmát, hogy tehermentesen menekülhessen a halál elől. A kísérlet sikeres és kellőképp gusztustalan ahhoz, hogy Hodgins szeme csillogóra váltson, és a pasi épp olyan fejet vágjon, mint a múltkori részben a fia a pókok láttán. „This is a beginning of a beautiful friendship.” Cam eközben a DNS alapján új gyanúsítottat talált, a Hankfurter Hotdogs reklámfőnökét (az ő bőre volt Tina fogai közt) és arra kéri Angelát, hogy tudjon meg mindent Finnről, de ne legyen nyoma a keresésnek.

Booth-ék már hazafelé tartanak, amikor megkapják az új gyanúsított nevét, Bones vezet, és Booth utánzásának jegyében először is egy életveszélyes manőverrel fordul vissza, majd felelőtlenül egy kézzel fogja kormányt, végül megint a szexre gondol, ehh, pasik. A verseny helyszínére visszatérve azt látják, hogy Tobin, a gyanúsított épp eléggé erőszakosan töm hotdoggal egy lányt, aki majdnem megfullad, Bones nekiront és leteperi. Aztán pedig bocsánatot kér, mivel kiderül, hogy a pasas csak gyakorolt a lánnyal. Booth már nagyon szeretné, ha megint ő lehetne ő, legalább egy kis időre. Az új gyanúsított is tagadja a gyilkosságot, bár azt elismeri, hogy veszekedett a lánnyal, amikor az hányni kezdett és abba akarta hagyni a versenyzést.

Angela rátalált a Finnről és a mostohaapjáról szóló cikkre, de a srác épp akkor megy be hozzá és meglátja, hogy utánaolvas a múltjának. Angie sikertelenül próbálja meggyőzni, hogy nem mindenki gondol kapásból a legrosszabbra, Finn csak átadja neki néhány számítását a terrárium üvegéről, hátha a nő a gépével kiszámolhatná, milyen súlyú támadó lökte át Tinát azon az üvegen. Ezután pedig szomorúan távozik, de nem csak az irodából, hanem az épületből is. Brennan Camet kérdezi, hová tűnt a srác, hiszen még csak egy gyerek, de látva a munkáját biztos benne, hogy azt is átlátta volna előre, hogy nem dolgozhat az Intézetben, ha rejtegetnivalója van. Cam hisz neki. Az áldozat fogain hányás okozta erodálás van, a kiszélesedett medencével együtt pedig ez azt adja ki, hogy a nő 8 hetes terhes volt. A pasija még nem akart gyereket, arra ráértek volna, az üzlet meg jól ment, ugye. Viszont a gyilkosságot ő is tagadja, és Brennan szerint sem tehette, ugyanis Angela kiszámolta a súlyt és a férfi ehhez túl sovány. Marad a szervező csávó és a reklámos ember.

Amíg újra átvizsgálja a csontokat, Brennan a babával együtt hallgat zenét, ez olyan szép. Meglepetésként Finn visszajön, nem akar ilyen gyáván távozni, az antropológusnő pedig egyenesben megkérdezi, hogy megölte-e a mostohaapját. „Nem” – érkezik a válasz, a srác tervezgette a gyilkosságot, de épp Brennan egyik írását olvasva jött rá arra, hogy bármilyen óvatos is, egy ilyen csapat elkapná. Így hát csak megfenyegette az őt és az Édesanyját bántalmazó férfit, hogy megöli, és ezután nem látták többet. A nő megérti, milyen nehéz lehet Finnek úgy élni, hogy tudja, mit gondolnak róla, de látszik a szemén, hogy ő hisz neki, ez tudós-tudós párbeszéd, Zack óta hiányzott egy ilyen kapcsolat Brennan karakterének.

Finn valami igazán érdekeset talál a pitonból kiszedett csonton, Hodgins egy olyan élősködőként azonosítja, ami az Államokban nincs is jelen, csak Japánban. Mivel Tina nem járt Japánban, megvan a perdöntő bizonyíték a versenyszervező ellen, aki pedig igen. Booth vallomásra bírja, a pasi nem akarta elbukni a zsíros szerződést Tina terhessége miatt, testi fölényével meglökte a nőt, aki azzal a lendülettel a terráriumban kötött ki. Cam ad Finnek egy Jeffersonian-emblémás baseball-sapkát, hogy ezentúl azt hordja a laborban, és mindketten örülnek, hogy a srác visszatért. Bones pedig befejezi végre a Booth-ként viselkedést és inkább bocsánatot kér, és bár Booth-nak ez is elég lenne (mondjuk mindig vevő valami többre – igaza volt Bonesnak a szexes dologban), ráadásnak mutat a férfinek egy DVD-t az ultrahangról, amin a baba látható, az apuka boldog, hát csak jóra fordult minden az epizód végére.

Zene: „Anchor” by Mindy Gledhill