The Bones on a Blue Line - Meglepetés az alagútból

Alternatív magyar cím: Sorvezető nélkül

„Nem akarok úgy eltűnni, hogy nem azt az életet éltem, amit élni akarok.”

Sweets a metrón utazva egy fiatal srácra lesz figyelmes, aki egy sms-t kapva elsírja magát. A pszichológus szóba elegyedik vele, és kiderül, hogy a fiú örömében sír: 8 év után végre kigyógyult a leukémiából. Végre igazából élhet, utazni fog és csajozni, Sweets mosolyogva gratulál. Brennanhez egy japán nő érkezett, hogy kikérdezze az ott is igen népszerű könyvéről, Booth-t pedig rögtön Andy ügynökhöz hasonlítja (Kathy Reichs könyveiben Andy Ryan nyomozó szerepel). Ebben a pillanatban földrengés rázza meg várost, a metró fő víznyomócsöve eltörik, az állomásra bezúdul a víz, az ott tartózkodók menekülnek, de a szerelvény kisiklik az ár miatt (közben még egy csontváz is nekicsapódik az ablaknak) és a leukémiából kigyógyult fiatalember beüti a fejét és tragikus módon életét veszti, Sweets nem tehet érte semmit.

Booth-ék megérkeznek a helyszínre, ügynökünk rögtön indul is beszélni a kiborult pszichológussal, aki hiába bizonygatja, hogy jól van, nagyon nem úgy tűnik. Bonesnak és japán kísérőjének Grant járőr mutatja meg a csontvázat, az antropológusnő szerint a víz kimosta a hullát valamelyik alagútból, ahol kb. egy hete lehetett. A japán nőci, Ms. Iwanaga javasolja is gyorsan a fennálló helyzetet a következő könyv nyitójelenetének.

A laborban Brennan, Cam és Daisy a maradványokat vizsgálják, a hús nagy részét már lerágták a patkányok. Angela Iwanagával ismerkedik és biztosítja róla, hogy ő sokkal viccesebb, mint a regénybeli alteregója, Amanda. Sweets jő szomorúan, hogy felajánlja szolgálatait a lelki traumák feldolgozására, de hazaküldik, mert olyannyira nem önmaga, hogy még Brennan is aggódva néz rá, Daisy meg pláne. A csontokon viszont több kék bemetszést is észrevesznek, a lenyomatukból talán meglesz a gyilkos fegyver. Hodgins hazaviszi Sweetset és megértően hallgatja az életről támadt gondolatait.

Iwanaga Angelával beszélget és jegyzetel: Amanda egyszer lefeküdt Andy ügynökkel, Angie hiába tiltakozik, hogy a könyvek és az élet legtöbbször nem fedi egymást. Ekkor befut Brennan, hogy kiderüljön, Iwaganát nem a könyve szakmai része érdekli, hanem hogy mennyi a valóságalapja Andy ügynök és Dr. Reichs hírhedt nemi életének. Daisy viszont talált egy fogat az áldozatuk lapockájában, a két antropológus lelép, így a japán nő újra Angela viselt dolgait jegyzetelgeti sejtelmes mosolyával. A fog nagy valószínűséggel az áldozathoz tartozik, sebészetileg ültették a lapockájába, ez egy újfajta beavatkozás a látás helyreállítására. Hodgins kielemezte a kék anyagot, szerinte valamilyen festék vagy gumi, és most szeretne patkánykakit keresni. Daisy-t nyeri meg segítőtársnak, aki a halál idejét próbálja majd meghatározni.

A patkányok nyomában járva persze Brennan könyve a témájuk, azaz csak lenne, de Hodgins még csak a 3. oldalnál jár. Daisy megjegyzését hallva a fülledt erotikus részekről viszont sanszos, hogy előre fog lapozni a 187. oldalra, hogy megtudja, milyen különleges lepedőakrobata mozdulatot tud Andy. Közben megtalálják minden patkányfészkek anyahajóját, egy szellőzőrács alatt, talán azon keresztül dobták le a holttestet, ezt az ott lévő fehér bot is bizonyítja, hiszen az áldozatuk vak volt. Daisy fotókat készít és mintákat vesznek az ürülékből. Angela rákeresett a szemműtétekre és azonosította Martin Aragont, aki 30 éves volt és író. Levélírásból élt, az üzlettársa Sophia Meade.

Brennan hiába mondja Iwanagának, hogy Andy nem Booth (Pedig dehogynem, csak tudnám, honnan jön az a 187. oldal. Talán mégiscsak volt valami a cirkuszos nyomozás idején?...), és nem érti, miért hiszi ezt mindenki, köztük maga Booth is. Ez csak szex, helló, kizárólag azért veszi bele a könyvébe a karakterek közötti kapcsolatot, hogy jelezze az idő múlását a nyomozás során. Hodgins közben fellapozza a kérdéses részt és leesik az álla, úgy tűnik a „csak szex” inkább mégis „fantáziadús szex”, ahogy Iwagana mondta. Az is kiderül menten, hogy a fantázia forrása maga a bogaras tudós, és Angela beszélt a dologról Brennannek, név nélkül persze. Hodgins azt tanácsolja vigyorogva Angie-nek, hogy lehetőleg csak olyan pasikkal feküdjön le, akik nem tudnak olvasni. A nő sóhajt egy nagyot.

A megtisztított koponyát vizsgálva Daisy és Brennan rájönnek, hogy Martint lelőtték, miközben egy üveg előtt állt. A golyó valószínűleg kék volt, ezt Daisy fogja pontosítani, aki emellett egyre jobban aggódik az ő Lancelotjáért. Booth elbeszélget Martin üzlettársával, aki egy családos nő. Az egyetem óta csinálták ezt a levélírást, azoknak az embereknek, akik nem tudják magukat jól kifejezni, és remekül megéltek belőle. Elégedetlen ügyfeleik persze nekik is voltak, nyilván. Mivel minden levélről őriznek másolatot, Booth átnézi őket, ám Sweets, ahelyett, hogy segítene neki, az életén mereng. Talán ami a metróban történt, egy üzenet volt, hogy a lehető legteljesebben élje az életét. Ezzel Booth is egyetért, kár, hogy gyakran nem így teszünk. Találnak egy panaszlevelet egy szendvics láncnak címezve, amit az áldozat a saját nevében írt. A válaszban pedig halálos fenyegetést kapott.

Hodgins időrendi sorrendbe rakta a patkánykaki mintákat, nagyon elhivatott ez az ember. Az egyikben ugyanolyan kék anyagot talált, mint ami az áldozat sérüléseiben volt, továbbá egy darabka bőrt egy cipő talpáról, a gyilkosé lesz. A mutatvány még Cam szerint is A Labor Királya címet ér, mondja is a nő rögtön, persze, mert kíváncsi volt, hogy hangzik egy árnyalatnyi szerénységgel. Stewart, a szendvicses ember zsákutcának tűnik, utálta Martint, mert tönkretette az életét, azonban a gyilkosságot tagadja és ügyvédet akar.

Brennan még mindig meg van róla győződve, hogy a könyvei azért népszerűek, mert bevezetik az olvasót az igazságügyi antropológia világába, és csodálkozik, hogy Iwanaga jegyzetelés helyett arról faggatja, miért csak olyan sokára feküdt le Andy és Kathy a könyvben, mi a helyzet Kathy félrelépésével, és hogy vezetett mindez a 187. oldalig. Bones Booth-t is megkérdezi a témában, aki elmondja neki, hogy az olvasók nem a tényekkel, hanem a karakterekkel azonosulnak, és meglepődik, amikor megtudja a nőtől, hogy Angela segít neki megírni azokat a részeket. Igen, a 187. oldalt is, de Bones már alig várja, hogy kipróbálhassa. Booth-ban ez elindított valamit, úgy nézem.

A leveleket átolvasva Sweets észreveszi, hogy az egyik szerelmes levélben Martin a saját érzelmeit fogalmazta meg, és Daisy aggódó érdeklődése ellenére is csak a munkára koncentrálna ebben a percben. Angela az emailek fejléceiből leszedi az IP-címet és pikk-pakk irányítása alá vonja a gépet, ahová a mailek mentek. Bekapcsolja a webkamerát és a metróállomás forgalomirányítóját látják helyet foglalni a számítógép előtt. Ezután Cam kérésére elviszi Daisy-t autózni egyet, mert a csaj egyfolytában sóhajtozik. Azt gondolja, Sweets szakítani fog vele, bár nem tudja, milyen az, mert ez vele még sosem fordult elő. Angelával már igen, de mivel az előjelekben túl sok a változó, nem tudja megnyugtatni a gyakornoklányt.

Booth nem vesztegeti az idejét, kihallgatja a forgalomirányítót, akinek a beszédstílusából ítélve komolyan szüksége volt azokra a szerelmes levelekre. Grant járőrt akarta lecsapni az akkori pasija, Eddie kezéről, a levelek viszont nem működtek, a pénz és a féltékenység pedig jó indítéknak tűnnek. Két kihallgatás között ügynökünk felhívja Angelát, hogy a könyv megírásában nyújtott segítségéről érdeklődjön. Angie csak tanácsokat ad, általában az emberek természetes viselkedéséről bizonyos helyzetekben. A 187. oldallal meg hagyja már. Grant járőr közben beér az FBI-hoz és meglepődik azon, hogy a leveleket nem Colin írta személyesen. Az exe, Eddie viszont kemény pasas, a forgalomirányító Colint is megcsapkodta kicsit, mikor dobta őt érte.

Hodgins rekonstruálta a lövedéket, Angela modellezte a csodagépben: egy biztonsági golyó, ami becsapódáskor szétesik, így nem kap gellert. Mindegyik ilyenen van kék bevonat is. Meghatározták továbbá az üvegszilánkok összetételét és Daisy fotóin színfrekvencia elemzéssel rálelnek a gyilkosság helyszínére. Daisy lelkes, a fotói felbecsülhetetlen segítséget jelentettek a nyomozásban, ám végül leesi neki, hogy erről nem írnak jelentést.

Eddie zálogházába Iwanaga is követi hőseinket, még mindig a Kathy-Andy kapcsolattal van elfoglalva és szájtátva nézi a gyanúsított fegyveres letartóztatását, no meg Bones zsaruszlengjét. Eddie-nél fegyver is volt, meg kék töltények, de a vallomásából kiderül, hogy a töltények másik pisztolyhoz tartoznak. Ahhoz, amit Grant járőrnek ajándékozott Valentin-napra, romantikus énjének jeleként, hiszen ez hozta őket össze: a nő anno letartóztatta tiltott fegyver birtoklásáért. Grant újra az FBI-nál, nagyon magabiztos, mert először azt hiszi, hogy csak közvetett bizonyítékok vannak ellene, de előkerül a bőrdarab, amit Hodgins szedett ki a patkánykakiból, és az egyezni fog a cipőjével nyilván. Be is vall mindent, azt sajnálja leginkább, hogy nem tartott ki Eddie mellett, hisz boldognak kellett volna lennie azzal, amije volt.

Távozóban Iwanaga köszönetet mond Brennannek. Sokat tanult, de nem a patkánykakiról, hanem arról, hogy nem kellene saját érdemünknek feltüntetni azt, amit mások írtak. Az áldozatra érti, nyilván, de azért Brennan vet egy elgondolkodó pillantást Angelára. Sweets elmondja Martin munkatársnőjének, hogy a férfi szerelmes volt belé, neki írta a leveleket, de nem akarta felbolygatni a boldognak látszó családi életét. Martin helyében Sweets nem akarta volna, hogy a félelmei az érzelmei útjába álljanak, ezért mondja el mindezt. Az elmúlt napok, de főleg Booth reakciójának hatására Brennan úgy dönt, hogy a könyve bevételének 25%-át Angelának adja a segítségéért, aki csóró lévén kisebbfajta sokkot kap, amikor meglátja az összeget, de barátnője azt gondolja, ő többet érdemel, mint az ügynöke, aki 10%-ot kap.

Sweets végre beszél Daisy-vel, mert rájött, mit szeretne: minden idejét vele tölteni. Elhozta a nevelőszülei gyűrűjét, ami 60 év szerelmet szimbolizál, és azzal kéri meg szerelme kezét, aki igent is mond. Booth kopog be Boneshoz az este, meginni egy whiskey-t és elmondani neki, hogy Eddie szerzett ügyvédet Grant járőrnek. Újra beleszeretett és ki fog tartani mellette, mert ők lelki társak. A nő már meséli is, hogy a lelki társ elképzelése Platóntól ered, az ő elmélete szerint az embereknek eleinte négy kezük, négy lábuk és két arcuk volt. Ám Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől és mindegyiküket kettéhasította, arra ítélve mindannyiunkat, hogy azzal töltsük életünket, hogy próbáljuk teljessé tenni magunkat. A mondát persze egyikük sem hiszi el.