The Parts in the Sum of the Whole - Legendás páros

Alternatív magyar cím: A részek egésze

„Semmi sem történik, amit ne előzne meg egy álom.”

A sorozat 100. részét David Boreanaz (Booth) rendezte, és igazán egyedi nyomozást láthatunk benne, sok-sok apró poénnal és romantikával megfűszerezve. Ha még emlékszel, milyen viszonyban volt Bones és Booth, Zack és Hodgins a sorozat elején, ha emlékszel, mennyire tiltakozott Brennan, amikor Angela azt javasolta, hogy hajtson rá Booth-ra, ha érdekel, hogyan került Angie a kancsik közé, miért mindig Zack volt az áldozat, mikor beszélt először Bones és Booth a férfi mesterlövész felmenőjéről, és miért mondták mindketten, hogy az a karácsonyi csók nem volt az igazi… nos, itt a válasz.

Kedvenc párosunk Sweetshez igyekszik, aki befejezte a róluk írt könyvét és a véleményükre kíváncsi. Bones és Booth kb. most először ért egyet a sorozat történetében: Sweets téved. Aztán kiderül, hogy a nő csak arra gondolt, hogy nem a Cleo Eller-gyilkosság volt az első közös ügyük Booth-szal. Ügynökünk az egész szerelem-dolgot cáfolná meg menten, de társát ez nem érdekli, szerinte Sweetsnek joga van értelmezni és tévedni. A kis pszichológus is a „nem is ez volt az első ügyünk” információra kapja fel a fejét döbbenten, ő bizony épp erre az első közös nyomozásra alapozta a kapcsolatuk értelmezését. Hogy is volt ez akkor?

Sokatmondó összenézés után Bones és Booth belevágnak a sztorizásba. Egy Gemma Harrington nevű lány eltűnt D.C.-ből és a holttestét egy new yorki szeméttelepen találták meg, a nyomozás nem haladt. Egy kora reggeli anonim szerencsejáték találkozón (értsd: hajnalig biliárdozni volt) érte Booth-t utol az áldozat anyja azzal, hogy kiadják a lány testét, vagyis feladták a gyilkos megtalálását. Booth beszélt a new yorki halottkémmel, aki épp a városban tartózkodott, és nem volt más, mint Cam. Átadta neki Gemma aktáját, de mivel szerinte az elmebaj definíciója az, ha mindig ugyanazt teszed, de más eredményt vársz, javasolta, hogy Booth nézesse meg a maradványokat más szemszögből a Jeffersonian antropológusával. Ügynökünk eleinte hárít, ő nem társul, a zsaruk oldják meg a bűnügyeket, nem a törvényszékiek, de végül csak megkérdezi a tudós nevét Camtől. „Temperance Brennan” – érkezik a válasz.

Booth-nak persze rögtön bejön a nő, aki épp a húseltávolítási technikákról tart előadást sok-sok bogár segítségével, és Booth-szal ellentétben roppant biztos benne, hogy a hús eltávolításával nem megsemmisíti a bizonyítékot, hanem épp feltárja. A bemutatkozás után Booth első kérdése egy sármos mosoly kíséretében: „Hisz a végzetben?” Brennan pedig rávágja, hogy egyáltalán nem. A jelenben is egymásra mosolyognak: „Még mindig nem hiszek.” – „És én még mindig igen.”

Az ügynök semmit sem mond a maradványokról, hogy letesztelje Brennant. Zack és a nő nekilátnak az azonosításnak, és Hodgins is beszáll, amikor megtudja, hogy a maradványok ebből az évszázadból valók, sőt frissek. A maga nyers kis stílusában el is kéri a ruhákat elemzésre, távozása után Brennanék felettébb tudományosan kibeszélik a nemi életét, vagyis annak hiányát, ugyanis Zack hallott némi pletykát Naomitól, aki ugye a paleontológián dolgozik. A halál oka szimmetrikus trauma a bal és a jobb homlokon.

Brennan Angelához viszi a koponyát, aki portrékat rajzol a parkban, ugyanis a párizsi repülőjegyre gyűjti a pénzt. Brennan az egyik kiállításán figyelt fel rá és most arra kéri, hogy készítsen neki egy karikatúrát, de pontosat. Mivel fizetést is kap érte, Angie persze belemegy, a jégkréme pedig a kukában landol a koponya láttán. Booth megkapja Camtől Gemma anyagait, távozóban a nő a liftnél még beleszalad Brennanbe, szó szerint. Brennan kiosztja, előbb kiszállnak az emberek a liftből, aztán kezdődik a beszállás, helló. És persze nem emlékszik Camre egy korábbi konferenciáról, nyilvánvalóan ezután az eset után sem fog. Booth-ra viszont minden bizonnyal igen, mivel miután elsorolja neki az áldozat teljes kórtörténetét, az ügynök pedig összeszedi az állát a földről, elmondja, hogy igazából végig tisztában volt a személyazonossággal. Még videót is néznek, Gemmának igazán gyönyörű hangja volt. Brennannek a szleng nem az erőssége, Hasty bírót sem ismeri fel (mert nem követi a napi eseményeket az ipari forradalmat követően, haha), de Booth biztos benne, hogy a bíró ölte meg Gemmát, és együtt rá is tudják ezt bizonyítani. Első az igazság, aztán jöhet az elkapás – szögezi le Brennan.

A szlenggel még a jelenben is gondok vannak, így inkább folytatják a mesélést. Hodgins, a bogarak és részecskék igen kellemetlen szaktekintélye jött rá arra, hogy a maradványok egy évig egy szeméttelepen voltak, és egy juharfa szilánkot is talált a lány ruháján. Gemma barátja pedig baseball-játékos, és azok az ütők is juharfából készülnek. Mivel nem biztos, hogy egy baseballütős támadás szilánkot hagy hátra, Brennan javasolja a két pasinak, hogy végezzenek el egy kísérletet, ha már úgyis szemmel láthatóan kijönnek egymással: Zack állandóan kijavítja és pontosítja Hodginst, aki ettől ideges lesz és a zöld gumiszalagot húzkodja a csuklóján az agressziókezelési problémái miatt.

David Boreanaz apja fénymásol az FBI-nál, miközben Booth és Brennan Gemma barátjának kihallgatására igyekszik. Booth érzi, hogy nem a srác a gyilkos, de mivel Brennan nem hisz ebben, meg akarja őt győzni a kihallgatással. Ez kedves. A srácnak tényleg nincs gyilkos-feje, totál szétesett, miután megtudta, hogy a barátnőjét megölték. Ha ő lett volna a gyilkos, a próbajátékon sem tudott volna remekelni, hiszen a lány akkor már halott volt. Pszichológiailag és antropológiailag sem ő tette.

Zack morgott, amikor a kezébe vette az ütőt, ezért most védőruhába öltözve várja, hogy Hodgins lecsapjon rá. A fél Jeffersonian odacsődült bámészkodni, de Brennan rövid úton visszaküld mindenkit dolgozni, és mivel az ütő Hodgins mozdulatára nem hagyott szilánkot, megmutatja, hogyan is kell ezt csinálni. Erőből, wáów. Mondjuk szilánk még így sincs. Zack kifőzte a csontokat és észrevette, hogy a belső fül csontjai eltűntek, ez bántalmazás során történhetett. Az UV-lámpa halál előtti zúzott sérüléseket mutat ki a lány testén, egyenlő távolságra egymástól.

Booth elviszi Brennant az Operaházba, ahol Gemmáék kórusa énekelt a lány eltűnésének estéjén egy rakás nagyarcúnak (Brennan: „Nem tudom, ez mit jelent.”), Hasty bírót is beleértve. Megy ám a flört, megszületik a Bones (a szinkronban: „Csontos”) becenév, és a „Shoes” (a szinkronban: „Cipős”) is, bár utóbbi tragikusan rövid életű, mert a férfinak valamiért nem tetszik, nem is értem. Booth szabadgondolkodású lázadónak vallja magát, naná, mert ez a nőnek tetszik, meg amúgy is igaz. Egyiküknek sincs épp komoly kapcsolata, de hát az FBI-os szabályok miatt egyelőre félreteszik a randi-témát. Közben találnak egy juharfából készült lépcsőt, a fokok távolsága stimmel, egy kijárat is van a közelben, ahol a lányt a bíró betuszkolhatta egy kocsiba, hogy eltüntesse a testét.

Angela készít is egy remek rajzos bemutatót a történtekről és nyomozónkkal együtt futnak egy kemény kört az államügyésznél, aki természetesen Caroline, ki más. Épp Booth jövőbeni irodáját birtokolja, de már sejti, hogy hamarosan át kell adnia azt a cuki ügynöknek. A kancsik nevét pedig nem jegyzi meg, nem bírja őket, mert mindig cserbenhagyják őt a tanúk padján. Letartóztatási parancsot nem ad egy szadista gyerekkönyvre alapozva, ráadásul az indíték ismerete nélkül, de azt nem tiltja meg nekik, hogy feltegyenek pár kérdést a bírónak. Angela szeme persze megakad Booth-on, jóhogy, Brennan szerint is tuti pasi.

Hasty bírót Bones és Booth az Operaházban kérdezi ki, de mivel mindent tagad és még kötözködik is, Bones orrba vágja. Kétszer. Booth szerint ez dögös, Caroline már kevésbé lelkes, közli az ügynökkel, hogy rúgja ki a nőt, bármennyire is helyeske, ha szerencséjük lesz, Hasty csak őt perli be. Caroline leitatást javasol, Brennan pedig még mit sem sejt az egészről, ezért Zack ekvivalencia-táblázatával próbálják meghatározni a koponyát ért ütés erejét. Talán mégsem kellett volna úgy sietni a hús eltávolításával. Befut Angela, lejimmyneutronozza Zacket, a két tudós persze nem tudja, ez mit jelent. Angela arra következtetett, hogy talán egy ajtó zárja okozta a lány fejsérülését, Brennan a lecsapódó csomagtartóra gondol menten, Zack pedig fejben számolja ki az erőt, ami stimmel, Angie-nek leesik az álla, de azért kötözködik egy sort a sráccal, csak úgy poénból.

Eljő az este, leitatás folyamatban, Booth-nak nincs könnyű dolga. Bones arról magyaráz, hogy át kell nézetni a bíró kocsijait, ügynökünk inkább a nyakkendője hátulját mutogatja, épp azzal lázad és viszi bele az egyéniségét a hivatalos egyenruhába. Bones csak megtudja, hogy ki van rúgva, de nem búsul sokáig, hamar kapcsol: nem dolgoznak együtt, tehát szexelhetnek. Booth-nak persze nem kell kétszer mondani, hívja is a taxit, de a bár ajtajában még megáll egy percre. Valamit be kell vallania. Na nem azt, hogy John Wilkes Booth egyenesági leszármazottja, arra Bones már magától is rájött, a férfi megdöbben, de azért megkéri, hogy ne említse többet. Ő inkább azt vallja be, hogy szerencsejáték-problémája van, de dolgozik a megoldáson, és teszi mindezt azért, mert úgy érzi, ebből lesz valami. Elcsattan az első csók az esőben, kicsit nézhetjük, de ugrunk Sweetsre, aki kissé kiakad, a könyve szar. „Volt nyelvi kontaktus” – jelenti ki Bones a csókról, a hatévesek is tudják, hogy csak úgy az igazi. A viszony egészen pontosan 15 másodpercig tartott, mert Bones a csók után úgy hazament a taxival, mint egy felnőtt, otthagyva Booth-t az esőben és a tequilára fogva a dolgot.

Másnap reggel Brennan az erős macskajaj tüneteivel vánszorog be az Intézetbe (Zacktől máris kapja a kávét), Angela reméli, hogy azért, amire gondol, de barátnője kiábrándítja, és a többieket is, amikor közli velük, hogy kirúgták őket még akkor is, ha rájöttek, hogyan bizonyíthatják Hasty bűnösségét. Angela szomorú lesz, ezek szerint Párizs felejtős, de Brennan állandó munkát ajánl neki, Hodgins pedig máris megkezdi a flörtölést. Booth nem kevésbé másnaposan ismerkedik össze Zackkel, amikor a srác visszaviszi neki az ügy iratait, és hiába tudja meg tőle, milyen zseniálisan azonosították a kocsit, ami a sérülést okozta, lerí róluk, hogy nem fognak kijönni egymással, ha ugyan találkoznak még. Talán hamarabb, mint gondolnák, ugyanis Cam segít Booth-nak értelmezni a kancsik jelentését, Caroline pedig a híreket hallva közli az ügynökkel, hogy azonnal vegye vissza a Jeffersoniant.

Bones nem túl lelkes, de azért Booth-szal tart átvizsgálni a kocsikat, jól össze is vesznek azon, hogy a férfi azért itatta-e le őt, hogy lefektesse, vagy azért itatta le saját magát, hogy képes legyen kirúgni Bonest. „Ne hívj Bonesnak.” Az autót jól kitakarították, de a zárszerkezet szétszerelésére csak Bones gondol, most akkor ki is az okosabb, és kinek van szüksége kire? („Fagyasztott hal vagy!” „Te meg babonás barom!” „Szerezz lelket!” „Szerezz agyat!”) A nő megtalálja a belsőfül-darabot és otthagyja Booth-t, aki felettébb mérgesen tartóztatja le a bírót.

Sweets teljesen ki van ütve, Booth vizet ajánlgat neki vigaszul, ezen röhögök. A pszichológus szerint Brennan és Booth elszalasztották a pillanatukat és egymást büntették érte, és az egésznek ő issza meg a levét a végén. A bírót Booth csak nem tudta eléggé megszorongatni a kihallgatószobában, mert nem tudja az indítékot, de a megfigyelőként jelen levő Bones a mozdulataiból rájött a megoldásra: Hasty-nek orrsövény-műtétje volt, mert kokaint szippantott fel és ez tönkretette az orrát. Ezt látta meg Gemma, ezért üldözte keresztül a bíró az Operaházon, amíg elesett a lépcsőn. A csomagtartóba tette, de a lány magához tért ezért rácsapta a tetőt, ezzel ölte meg. Hasty bíró még most is börtönben ül, Booth és Bones egymás mondatait fejezik be, pedig az első ügyük végén még annál is jobban összevesztek, mint amit eddig láttunk, méghozzá Gemma édesanyja előtt, Booth kirángatta Bonest a szobából és kapott egy nagy pofont ezért, Bones zsarnokoskodónak nevezte őt, Booth pedig lenézőnek a nőt, aki nem is akart vele dolgozni soha többé.

Sweets újraértelmezi a helyzetet és felteszi a kérdést: mivel csókolóztak, átszakadt a gát köztük? Hiába tagadják, hogy szerelmesek lennének egymásba, hisz a vak is látja, hogy nem volt egy komoly kapcsolata egyikőjüknek sem (Bones: „Nekem nem szokott.” Booth: „A munka, meg a fiam miatt.”), patthelyzet van. Sweets felbiztatja Booth-t, hogy törje meg, mert ő a hazárdjátékos, de hiába néz roppant komolyan, Bonesék otthagyják, ő meg a sarokba vágja a könyvét.

Egy szép Carl Sandburg idézet előtt sétálva Booth mégis elhatározásra jut, hisz ő a hazárdjátékos, adni akar egy esélyt kettőjüknek, és jól megcsókolja Bonest. Nem sokáig örülhetünk azonban, mert a nő nem megy bele a dologba, nem őt kell megvédeni, hanem Booth-t tőle, mert ő nem ilyen nyíltszívű, és mind tudjuk, mi az őrület definíciója, ugye. Booth hiába mondja neki, hogy gondoljon a 30-40-50 éve együtt élő párokra, ahol mindig a férfi az, aki már tudta, hogy mi lehet a dolgokból, és ő is tudja, Bonesnak nem elég egy anekdota, mint bizonyíték. Ő tudós, nem képes változni. Hát ennyi, könnyes szemek, ezentúl is együtt dolgoznak, de Booth tovább akar lépni, legyen így. Szomorú zene mellett elsétálnak az éjszakában, én meg hozzávágok néhány kezem ügyébe kerülő tárgyat a képernyőhöz. A macskát csak azért nem, mert elszaladt.

Zenék:

- „Mmm” by Laura Izibor

- „One Beats Three” by Bear Lake

Videók: egy "behind the scenes" videó a forgatásról és egy kosárra való szösszenet az eddigi 100 epizód emlékezetes momentumairól.