The Signs in the Silence - A csend hangja

Alternatív magyar cím: A csend hangjai

Booth magasan a legjobb, ehhez kétség sem férhet, de azért nem kizárólag ő üldözi a bűnt Washington D.C.-ben. Hogy ezt el ne feledjük, ezúttal egy járőröző rendőrt kísérhetünk be egy sötét sikátorba, ahol véres tornacipőbe bújtatott pipaszár lábakra lelt. A lábakhoz véres felsőtest és vértől csatakos hajú kislányfej tartozik, továbbá egy nagyméretű véres kés a lány mellett. Rendőrünk addig bökdösi a gyereket, amíg annak szeme felpattan és a csajszi tébolyult módjára hadonászni kezd felé a késsel. Uhh.

A Royal Dinerben reggelizve Bones jobbnál jobb ötletekkel áll elő arról, mit vegyenek Angeláék babájának. Booth leszavazza az enciklopédiát és a mikroszkópot is (babájuk lesz, nem kapásból egyetemistájuk) és a cseppet sem kreatív plüssállatot javasolja, persze társa szerint az nem túl hasznos. Meg aztán, az egyik nevelőcsaládnál volt egy kitömött kutyája, ami korábban a család háziállata volt, így aztán Bones némileg rettegett tőle. Booth meggyőzve, legyen függő a bölcső fölé, ebben sikeresen megegyeznek. Bones szomorú képpel kijelenti, hogy lassan ő lesz az egyetlen, akinek nincs gyereke, mire az ügynök levezeti neki, hogy is működik ez: ránéz a babára – hormonok bezsonganak – „Bang! Mama Bones!”. A nő szerint egyáltalán nem ez a folyamat, de nincs idő belemenni a témába, mert Caroline jelenik meg, Bonest vinné a laborba.

Caroline-tól megtudjuk, hogy a kislány süketnéma, és talán megölt valakit, ezért van szükség az antropológusnő tudományára. Jane Doe felhúzott lábakkal ül egy széken és várja, hogy a nagy és okos felnőttek döntsenek a sorsáról: a gyermekvédelmis ügyvéd elvinné, de Caroline-nak van bírói végzése, hogy megvizsgálhatják. Cam a vért elemezné, mivel legalább egy litert szívott fel a ruhája, ha az áldozat túlélte a késelést, akkor most haldoklik valahol. Brennan pedig a korát és a személyazonosságát határozná meg, hogy megtudják, mi történt, bár valószínűleg rablógyilkosság, mivel egy halom véres bankjegy is volt a lánynál. Jane Doe pedig szökne, amikor a gyermekvédelmis nő eljeleli neki, hogy a labor nyert, ketten is alig tudják lefogni.

Brennan érzéketlen üzemmódba vált és bizonyítékként tekint a lányra, Arastoo-t ez kellemetlenül érinti. Hodgins nagy nehezen szerez róla elemezhető részecskéket, Angela pedig egyelőre nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy egy ártatlan gyerek talán gyilkossá válhatott, így aztán nem is megy a közelébe. Caroline és Booth keresik Jane Doe-t az eltűnt gyerekek között, az áldozatot pedig a kórházakban, de sikertelenül. Booth viszont észrevette, hogy a bankjegyek sorozatszámai egymás utániak, ha hozzá tudják kapcsolni a bankjegykiadó automatához, talán előbbre jutnak, Caroline szerint Booth ezzel a hozzáállásával kifejezetten jóképű.

Jane Doe-ról végre lemosták a vért, de az azonosításhoz szükséges fogröntgennel nem haladnak. Sweets jő és próbál Brennan lelkére beszélni, hogy vegye már emberszámba a lányt, ha azt akarja, hogy együttműködjön, biztosítson neki kellemesebb és biztonságosabb környezetet, mint az emelvény közepe. Állami gondozott múltjából még emlékszik ám, mennyire nem működött együtt azokkal a felnőttekkel, akik még ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy pl. a nevét megjegyezzék, és biztos benne, hogy Brennan is így volt vele. A nő azt mindenesetre már látja, hogy a fogröntgen esélytelen, ezért Jane korának meghatározására egy másik módszert javasol: egy nagyon profinak kinéző átvilágító géppel nézné meg a csuklója ízületeinek fejlettségét. Persze csak ha Jane nyugton lenne, de a lány nem adja könnyen magát. A sok felnőttel szemben viszont nincs esélye, a gépben világosan látszanak a csontjai: 13-17 év közötti, tehát kiskorú.

Booth szerint a városban nem jelentettek ilyen korú eltűnt gyereket, és meg is egyeznek Bonesszal abban, hogy a helyzet bizony kemény, hiszen nincs olyan utcán letartóztatott gyerek, aki alapból rosszként kezdte volna. Az ügynök megtalálta az automatát, több száz felhasználóval, és mivel Cam épp akkor végzett a vér DNS-elemzésével, kiválogatják a képek közül a korban megfelelő fehér férfiakat. Egy marad, Duval Price. Elmennek a lakására, ahol az ajtót betörve, a férfit pedig vérbe fagyva találják. Úgy tűnik, megvan az ügy megoldása, de Sweets fel van háborodva, amiért Brennant látszólag nem érdekli az összes részlet, pl. az indíték. Miért vitte magával a lány a kést a tetthelyről? Brennan közli, hogy nem olyan hideg ő, mint amilyennek látszik, nem fogja figyelmen kívül hagyni a tényeket, köztük azt, hogy Jane biztosan megsérült volna, amennyiben ő töri be a lakás masszív tölgyfaajtaját. Booth jelzi, hogy ők ismerik ám, tudják milyen, Sweets elnézést kér, a nő meg elrohan, mert eszébe jutott valami.

Angelával megnézik a kihallgatásról készült felvételt, és a jelelés kézmozdulatainak szögéből, mint egy kvázi nyelvjárásból meg is tudják határozni, hogy Jane egy dél-pennsylvániai kisvárosból érkezett. Méghozzá a 122-es busszal, derül ki a papírfecniből, amit a zsebében találtak, és Angie sikeresen helyreállított, igaz, közben a baba néhány jóslófájással jelzi, hogy hamarosan érkezik ám. A papírfecni amúgy egy számla, igaz csak az áru kódja szerepel rajta, de Booth ebből is tudja, hogy csavarról van szó. Egy kisvárosban pedig nem lehet túl sok szerszámbolt, Crossroadban pontosan egy van. A tulaja és annak felesége pedig meg is örülnek a lányuk fényképének, mikor Booth meglengeti előttük. Nem jelentették Amy eltűnését, mert már korábban is szökött el tőlük, de mindig visszament és bocsánatot kért. Az anya azt mondja, képtelenek voltak kezelni a lányuk verekedésben megnyilvánuló feszültségét, az apa pedig azt, hogy nem ismerik az áldozatot.

Hodgins az ajtót elemzi és megerősíti, hogy a lány nem tudta volna betörni. Emellett olyan szálakat is talált, amik nem egyeznek a ruhájával, sőt talán az ajtó betörésének az idejét is meg tudná határozni, ha Cam el nem szólná magát az összehúzódásokról, hiszen érthető módon azt hitte, Hodgins is tudott róluk. Hodgins ezért felesége irodájába rohan, hogy biztosítsa róla, felkészült mindenre, majd a magzatvíz említésére remek ötlete támadjon az ajtóval kapcsolatban. Angela elnézően mosolyog, őrült tudóshoz ment hozzá, ez van.

Arastoo arra következtet Brennan egyre bántóbb stílusából, hogy kezdi személyesen is foglalkoztatni az eset, és mivel jó ember, megérti. A nő kijelenti, hogy ha biztosan tudná, hogyan mutassa ki az érzéseit megtenné, mert úgy tűnik ezzel megkönnyítené mások életét. Amit viszont egyértelműen tud, hogy a lány karjának röntgenjén gyermekbántalmazásra utaló törés nyoma van. Ezért aztán beszél vele, hogy feltérképezhesse a sérüléseit, a kislány pedig meg van lepve, hogy valaki végre hisz neki. Tudom, milyen, amikor nem bízhatsz senkiben. Az emberek hazudnak, de a csontok mindig megmutatják az igazságot – mondja neki a nő. Az elkészült felvételeken látszik, hogy a lányt éveken keresztül bántalmazták, Cam szerint így már érthető, miért nem bízott bennük, Arastoo szerint az is, miért nem akarta, hogy értesítsék a szüleit.

Bones látja, hogy a sérülések Amy 3 éves kora után kezdődtek, Caroline pedig meghozza a végzést, amivel eltiltják a szülőket tőle. A szülők persze tiltakoznak, Amy hazudik, Bones ezt hallva felháborodik, az állapota öröklött betegség miatt van, igazán meg kellett volna érteniük. Végül a koponyájuk felépítéséből arra is rádöbben, hogy Amy nem is az ő lányuk. Booth lenyomozza a születési anyakönyvi kivonatot, és persze az hamis. A pár eleinte makacsul hallgat, de Sweets a pszichológiai megértő szövegével megtöri a nőt, kihozva ezzel a férfiból az agresszív állatot. Booth meg elveszti a fejét, és jól behúz neki egyet.

Brennan megvizsgálja Duval Price sérüléseit, és rájön, hogy előbb a férfi lökte fel a lányt, némi – Arastoo számára igen kínos – szerepjátékkal demonstrálja is, hogy Amy önvédelemből szúrta meg. Hodgins közben a faajtó szilánkosra tört részének nedvességtartalmából meghatározza, hogy 2 órával a férfi halála után törték be. Valaki tehát kereste nála Amy-t, majd mikor látta, mi történt, otthagyta a holttestét. És ez a valaki rostszálakat is hagyott hátra az ingéből, ugye. Angelánál épp ekkor jelentkeznek a következő összehúzódások, amitől Hodgins vicces módon bepánikol, és azt sem tudja, hol keresse a kocsikulcsát.

Booth közben átnézette a helyszínelőkkel Price lakását, és meg is találta a telefon mellett feljegyezve Amy érkezésének idejét. A híváslistából már azt is tudják, hogy a lány brutális nevelőapja értesítette őt. Amíg Booth a párt szembesíti mindazzal, amit megtudtak, és ami rájuk vár, Brennan Amy-vel rekonstruálja a történteket. A kislány elmondja, hogy a késsel csak ráijeszteni akart az őt elrabló férfira, de dulakodás közben elestek. Csak védekezett, és ezzel megölt egy embert, őszintén sajnálja. Brennan elmondja neki, hogy 3 évesen elrabolták az igazi szüleitől. Egyelőre nem tudja, ki ő, de majd együtt kiderítik. Sokat segítene, ha tudnák hol született, vagy nőtt fel, de sajnos nem emlékszik semmire. Az antropológusnő megérti, ő sem mert sokáig emlékezni, mert nem tudott bízni, vagy hinni a boldog emlékeiben. Néhány emlékkép azonban soha nem tűnik el, a szemét lehunyva ő is látta magát az anyjával és a családjával a tengerparton piknikezni és csokitortát enni.

Sweets meggyőzi a kislányt, hogy adjon esélyt magának, higgye el, hogy azok a pillanatok valóságosak. Sikerül is emlékeznie, de csupán a kedvenc plüssnyulára. Ebből még nem tudják meg, hol élt, de ha beáldozná az egyik bölcsességfogát, az abban talált izotópokból Brennan meg tudná mondani. A vizsgálat sikeres, kiadja Los Angelest, és lesz is fotó az onnan eltűnt gyerekek között egy szőke kislányról egy fehér plüssnyúllal. Hodginsnak is szólnak róla, aki épp hazafelé viszi feleségét a kórházból a hamis riasztás után. A beszélgetésükből úgy tűnik, szereztek egy emlékezetes napot a szülészet aznapi beosztottjainak.

A lány valódi neve Samantha, Booth-ék összehozzák a szüleivel, akik nagyon kedvesnek tűnnek, még a plüssnyulat is elhozták. Könnyes családi összeborulás következik. Bones és Booth módosítják ajándékukat egy plüssnyúlra, mily meglepő, emellett Booth bánja, hogy elvesztette az önuralmát a kihallgatáson. Őt is verte az apja, és nem akarja, hogy Parker is ilyennek lássa a sajátját. Bones szerint Parker szerencsés, hogy ilyen apja van, ügynökünk tudja ezt, de azt szeretné, hogy ne csupán szerencsés legyen. Ezekkel a gondolatokkal zárul az epizód, ami szép felvezetése volt az évadból hátralévő két résznek. Azt a kettőt már gyors egymásutánban kell megnézni, én szóltam.

Zene:

„Soft Shock” by Yeah Yeah Yeahs