The Killer in the Crosshairs - Célkeresztben

Alternatív magyar cím: Hajszál híján

Van nekünk egy mesterlövész gonoszemberünk, Jacob Broadsky ugyebár. Ebben az epizódban vele foglalkozunk, nehogy elfelejtsük, milyen gátlástalan és veszélyes. Miközben ő egy hotelszobában, reggeli mellett sorozatgyilkolni készülődik, Bones és Booth a parkban futnak össze – szó szerint. Adnak egy kicsit az egészséges versenyszellemnek is, és Booth nyer, Bones sehogyan sem tudja kidumálni magának a győzelmet. Társa vesz neki kávét, és ajánlkozik, hogy elkíséri az előadásra, amire megy, mivel szabadnapja van. Na végre, hajrá Booth. Broadsky közben kicsit el akarta hitetni velünk, hogy a parkban futók közül akar lelőni valakit, de mivel nem vettük be, elpakolja a puskát, megbeszél egy randit a barátnőjével (!), majd dolgozni indul, és egy elhagyatott raktárépületben gyilkolja le előre megfontolt szándékkal a neki sok pénzt hozó öltönyös fickót.

Öltönyöst felfalják kissé a patkányok, hogy nehezebb legyen azonosítani, de Boneson ez nem fog ki, megtalálja a személyijét, az áldozat Walter Crane. Caroline is felbukkan, a szanaszét repülő bankjegyek miatt, és sokatmondó mosolyával reagál az antropológusnő megjegyzésére, miszerint Booth biztosan sajnálja, hogy nem hallhatta a peloponnészoszi háborús előadást. Ügynökünk megtalálja a golyót, ugyanolyan, mint ami a Sírásóval is végzett, a röppálya alapján ez sem volt egy egyszerű lövés, Broadsky tette. Nem számít, hogy az öltönyösnek minden bizonnyal vaj volt a füle mögött, egy ilyen döntést nem az orvlövésznek kell meghozni. Innentől kezdve Booth Broadsky elkapását saját feladatának tekinti.

Vincent barátunknak a tanácsadója azt mondta, ne soroljon több fura kis tényt, ezért csukva tartja a száját, ez valóban segít. Inkább normális beszélgetéssel próbáljon érzelmi kapcsolatot kialakítani az emberekkel, még ha kínosnak is érzi. Úgy tűnik, ezt a fajta csevegést Brennan is kínosnak érzi, ezért inkább az áldozatukra koncentrálnak, aki az izotópos elemzés szerint talán nem is Walter Crane, mert úgy tűnik, máshol élt. Angela nekiugrik az arcrekonstrukciónak, közben megérkezik hozzá az apja, hogy megcsodálja gömbölyödő pocakját és szóljon, hogy eszébe jutott ám a baba neve egy lehangoló bugis blues szám közben. Angela próbál kicsit érvelni, egyrészt Hodginsnak is lenne talán némi beleszólása, másrészt a saját nevét is annyira gyűlölte, hogy amint tehette, megváltoztatta, de Billy Gibbonsszal nem lehet vitatkozni, közli azon a rekedtes hangján, hogy a gyermek neve egy dalban jutott el hozzá, mintha maga Isten mondta volna ki.

Az apuka még nem sejti mi vár rá, ezért roppant lelkesen ecseteli a cseppet sem vicceskedvű Booth-nak, hogy a vér mellett fehérítőt is talált a bankjegyeken. Ahogy a vízjeles kép is mutatja, az öltönyös ötdollárosokat mosott tisztára, hogy aztán százasokat készítsen belőlük. Booth-t az irodájában Caroline várja, aki csekkolta az áldozatot, és a tanúvédelmi programban volt, a valódi neve Walter Coolidge. Beköpött egy Ortiz nevű fickót, aki börtönbe is került, bár Caroline már a kihallgatószobába vitette, hogy Booth beszélhessen vele. Mert Caroline a legjobb. Ígér is Ortiznak fűt-fát, de sokat nem tudnak meg tőle: Broadsky kereste meg őt, és nem fordítva.

Bones nem érti, miért tartja Booth logikusnak, hogy Broadsky egy hamisítót ölt meg. Azért, mert rossz ember. Sokkal fontosabb viszont, hogy úgy tűnik, van egy rendőrbíró belső embere, így férhetett hozzá a tanúvédelmis adatokhoz. Bones csodálkozik, de hát a mesterlövészek nem egyedül dolgoznak?, Booth meg sértőnek találja, hogy társa Broadskyhoz hasonlítja őt.

Angela szól Hodginsnak az apja névadási terveiről, és azt tanácsolja férjének, hogy ne hadakozzon. Különben sem tudják még, milyen nevet választott az öreg. Az érkező Sweets is a kismama pártjára áll, hát persze, mivel totál be van parázva Angela apjától, bár próbálja ezt némi pszichológusi szöveggel leplezni, de nem jön össze neki. Bones és Booth sorban leellenőrzik a helyi rendőrbírókat, és rá is találnak Paula Ashwaldtra, akinek Broadsky egyszer megmentette az életét Afganisztánban, sőt az egységéét is, igaz nem hivatalos akcióként. Booth-nak is mesélt róla, amikor még jó viszonyban voltak, és ügynökünk nem is tagadja, hogy csodálja őt. De csakis ezért a tettéért, nem azért, amiket mostanában művel. Booth beszél Paulával, aki csak Taffetről tudott, mint Broadsky célpontja. De mivel megbízott a férfiban, egyedül hagyta a számítógépével is, abban meg nevek százai vannak. Booth ad neki egy kis időt, mint egyik katona a másiknak, hogy helyesen cselekedjen.

Útban Paula faházához, ahol Broadsky minden bizonnyal gyakorolt, Bones még mindig szeretné megérteni, hogyan lehet Booth biztos benne, hogy lövészként helyesen cselekedett, hiszen a jó és a rossz szubjektív fogalmak. Booth egyre idegesebb. A házhoz érve az ügynök megkéri társát, hogy maradjon a kocsiban, és Bones kivételesen hallgatna is rá, de hollókat vesz észre, ezért kiszáll, körbefordul párszor, és megállapítja, hogy ha a mesterlövész ott lenne, már biztosan lelőtte volna őket. A madarak egy különös építmény fölött köröznek: úgy tűnik, valaki egy folyosót épített a mező közepére. És lelőtt benne egy őzet úgy, hogy a koponyája szabályosan szétrobbant. Booth el sem tudja képezni, hogy lehetett képes valaki erre a lövésre, de mivel a dolog működik, újabb gyilkosság várható. Mindennek a tetejébe kap egy telefont: Paula öngyilkos lett.

Paula faházának fagyasztójában megtalálják az őzhúst, és Brennan beviszi a laborba, hogy Vincenttel megvizsgálhassák. A repeszek szétszóródtak a húsban, de nem valószínű, hogy egy mesterlövész sörétes puskával lőjön, ezért Vincent teszi fel a nap kérdését: milyen fegyverrel csinálhatta? Meg is kezdi az elemzést, hogy választ kapjanak. Eközben Booth hazamegy, és mivel 6 év alatt először mutatják meg nekünk, hogyan zárja el a fegyverét a széfbe, már tudjuk, mielőtt meglátjuk, hogy Broadsky várja őt a kanapén teljes életnagyságban, egy határozottan fegyvernek látszó tárggyal. Elbeszélgetnek, mesterlövészek egymás között. Broadsky zabos Booth-ra Paula haláláért, és Booth is magára, sosem bírta a „járulékos veszteséget”, ahogy a gonoszember fogalmaz. Ő biztos benne, hogy helyesen cselekszik, csak rossz emberek halnak meg miatta. Booth pedig abban, hogy ha legközelebb találkoznak, nem a térdére fog célozni, persze erre Broadsky is megfenyegeti, hogy árvát csinál a kisfiából, majd távozik.

Caroline egyfelől nem érti, Booth miért nem ninjázta le Broadskyt, másfelől úgy véli, a fickó átlépett egy határt, mert már nem csak rossz embereket gyilkol, hanem a jókat is fenyegeti. Angela összerakott a repeszekből egy hatalmas kaliberű titán golyót, és egy chip is volt a húsban, amiből úgy tűnik, programozható lövedékkel van dolguk, ami becsapódás előtt robban. Booth némi habozás után csak felkeresi Sweetset és kiönti neki a szívét: ő sosem akarta meghúzni a ravaszt, csak kötelességből tette. Bones pedig egyformának tekinti őket Broadskyval. Sweets szerint Broadsky küldetésként fogja fel, amit tesz, az igazság szolgálatának. Booth egészséges módon kezeli a helyzetet: megbirkózik a megbánással, sőt, felépített egy életet családdal és barátokkal. Sweets azt is tanácsolja neki, hogy beszélje meg a dolgot Bonesszal, de erre Booth nemet mond.

Angela mutat Brennannek és Camnek egy demót, amit a Nemzetvédelmi Minisztériumtól kapott. (Már értem, miért rejtegették Camet ilyen sokáig az epizódban, új frizurája van, Kinga tökéletes megfogalmazásában „úgy néz ki mint aki egy Star Trek sorozatból szabadult”.) A demón egy ún. okos golyó látható, ami jól használható lázadók ellen a nehezen hozzáférhető helyeken, mivel be lehet állítani, mikor robbanjon. Broadsky viszont a jelek szerint módosította némiképp, és ilyen golyót, no meg a hozzá való fegyvert Booth szerint nem tud összeszerelni.

Hodgins szembetalálja magát Angela apjával, és bármennyire szeretné is, hogy Angie boldog legyen, mert azt akarja, amit az apja, felveszi vele a harcot: nem is értem miért, de nem fogadja el a „Staccato Mamba” nevet a születendő gyermekének, pedig milyen praktikus már, uniszex. Naszóval a gyerek Michael Joseph lesz, ha fiú, és Katherine Temperance, ha lány. A nagyapja csekély lelkesedéssel ízlelgeti a neveket, de elmegy. Egyelőre. Caroline és Booth eközben kihallgatják a fegyverkereskedőt, aki Broadskynak dolgozik. A fickó a diszkrécióra hivatkozna, de megszorongatják kicsit, ezért eldalolja a szoba adatait, ahová a golyó kell, és szól, hogy aznap lesz az akció. Angela betáplál mindent a csodagépbe, Caroline pedig felismeri a szövetségi bíróság női mosdóját.

Bones megerősíti, Booth pedig Angelával konzultál, és sikerül is megtalálni, honnan akarja Broadsky leadni a lövést. Nincs értelme kiüríteni az épületet, akkor csak lelépne; Booth indulna elkapni, de Bones még megállítja egy kérdésre. Bár tudja, hogy társa ideges lesz, de rákérdez, hogy Booth azért teszi-e mindezt, hogy megölje Broadskyt, vagy azért, mert ez a legjobb módja, hogy megállítsák. Csak ez a módja, Bones pedig megbízik a társában.

Broadsky, Bones és Booth a tetőn, a fene ebbe a sok B betűs szereplőbe, lassan beragad a „b” billentyűm. Egyre jobban kedvelem Caroline-t, aki a mosdó előtt ülve várja, hogy történjen valami, de ez eléggé nehezére esik, mert ő egy aktív személy. Egyelőre semmi, de túl sok a változó. A jelenlévőket ellenőrizve Caroline rátalál a lehetséges célpontra az egyik vádlott személyében, csakhogy ő férfi. A férfi mosdó meg pont olyan, mint a női, jelzi Bones, áhh, de szép dolog is az egyenjogúság. Booth-ék pakolnak, átszaladnak a tető másik sarkára, ahol Bones kiváló megfigyelő munkájának segítségével az utolsó pillanatban Booth ki is lövi Broadsky fegyverét, csak arra volt tiszta célpontja. Az emberük kereket old.

Hodgins ébred egy félreeső sikátorban Billy Gibbonsszal, és egy új tetoválással a vállán, amin a rockzenész látható egy „Apa” felirat kíséretében. Emellé kap két kis babasapkát is: a kék Michaelé, a rózsaszín Katherine-é. Hodgins hívja a feleségét, hogy győztek. És menjen érte. Kedvenc nyomozóink pedig a Founding Fathersben ülnek és beszélik meg, hogy bár Bones szerint társa és a gonoszember sok mindenben hasonlítanak, a legfontosabb dologban mégsem. Egyszerű szavakkal: Booth jó, Broadsky rossz. Bones ugyan nem hisz a kizárólagosságban, szerinte minden az állásponttól függ, de ő Booth oldalán áll, ahogy eddig is tette, és ezután is tenni fogja.

Zene:

„Take Your Memory With You” by Vince Gill