The Bikini in the Soup - Bikini a levesben

Alternatív magyar cím: A bikini a levesben

A hatodik évad forgatása idején Emily Deschanel (alias Temperance „Bones” Brennan) férjhez ment, és ez az esemény arra indította Hart Hansonékat, hogy írjanak egy epizódot a Valentin-napról és a szerelemről (komoly önfegyelmet igényel, hogy ne tegyem utána a „legfölsőbb szinteken” szókapcsolatot, pedig Emily férjének, David Hornsby-nak van legalább olyan… khm… _karakteres_ feje, mint a hellén hősnek). Íme.

Az áldozat bejárónője találja meg a holttestet a szoláriumban, miután előzőleg már az égett szagot megérezve bosszankodott egy sort, hogy a „senora” megint főzni próbált, odaégette, és neki kell majd mosogatni. Nem hiszem el, hogy egy ekkora és ilyen gazdagon berendezett házban nincs mosogatógép, de mindegy. Hodgins és Brennan vizsgálják a maradványokat. „Az áldozat nő” – mondja az antropológusnő a csontok alapján, de erre Hodgins szerint a bikiniből is simán rá lehet jönni, amit viselt, haha. Megtudhatjuk továbbá, hogy a barna bőrszínt Coco Chanel tette vonzóvá Amerikában, miután alaposan lebarnulva tért vissza Dél-Franciaországból. Még nem tudni, mi végzett az áldozatukkal, vagy hogy egyáltalán gyilkosság-e, de Hodgins szól, hogy jó lenne minél előbb választ kapni a kérdésekre, mert Camnek tervei vannak estére Paullal, ezért bizonyára gyorsan le akarja majd zárni az ügyet. Pedig Valentin-napon eredetileg egy keresztény mártírra emlékeztek, aki igen szörnyű módon halt meg, így aztán Brennan szerint egy haláleset felderítése méltó módja az ünneplésnek.

Booth érkezik, a házvezetőnő azonosította a hullát: Wendy Bovitz esküvőszervező volt, ez a magyarázat a dekorációkra és a képekre. Az ügynök érthető módon ezúttal nem lelkesedik az ünnepnapért. Hodgins megpróbálja megkérni, hogy a többiekre legyen tekintettel, de Booth hangszínét hallva inkább nem fejezi be a mondatot. Mivel a szolárium időzítője eltört, és a ház ajtaján nincs nyoma erőszakos behatolásnak, a nő talán egyszerűen elaludt, Cam ezzel biztos kiegyezne. Azért az egész trutyit beviszik a laborba.

Amíg Brennan a bomlás mértéke alapján megállapítja, hogy az áldozat 32-38 órája halt meg, Clark arról mesél, hogy neki nem kell ajándékot vennie Norának, mert barátnője mindig előre megmondja, mit kér. Cam felemlegeti a szép időket, amikor Clark még profi gyakornokként csak a munkára koncentrált. Aztán gyorsan meg is bánja, mert a gyakornok gyilkosságra utaló sérüléseket vesz észre a csontokon, ő pedig nem akar elkésni Paul vacsora-hotel kombós programjáról. Hálistennek a sérülések több évesek, a toxikológia pedig alkoholt és diazepamot mutatott ki, Cam nagyon szeretné az elalvásos forgatókönyvet, de vannak még csontok. Clark az előző évi faházban behavazódós Valentin-napjukat meséli, Brennant pedig egy Douglas nevű ismeretlen keresi telefonon, hogy érdeklődjön, szabad-e az estéje, de a nő lerázza, sem a szerető társaság, sem a szex nem szerepel a tervei között aznap estére. Sajnos a bordákon és a gerincen gyilkosság nyomai vannak: az esküvőszervezőt szíven szúrták.

Mivel Cam a főnök, simán megteheti, hogy kirak egy nagy visszaszámlálót: 8 óra és 22 perc áll rendelkezésre megoldani az ügyet. Ma a halál és a szerelem közül az utóbbi lesz a nyertes. Mindenképpen. Angela és Clark örülnek, és Hodgins is, miután neje egyértelműen jelzi neki egy „Vili-te-nagyon-hülye” mozdulattal, hogy az igazságot ne is emlegesse. A bogaras tudós máris tervezgetni kezdi az estét: vacsora és tánc. Vagy talán vacsora és séta. Angela szerint erre semmi szükség, ők már házasok, de Hodgins nem hagyja magát lebeszélni. Mivel az áldozat azonosítása a fogazat alapján meg is van, Angela megy Clarkhoz a gyilkos fegyvert keresni, Hodgins pedig Cam véleményét kéri felesége előbbi mondatai miatt. Cam megerősíti benne, hogy romantikára igenis szükség van, és most bizony Hodginsnak kell kezdeményezni, de a vásárolt smaragd fülbevalókra azt mondja, nem lesznek jók, hiszen Angie a hozzá illő nyakláncot sem hordta. Hodgins bajban van.

Booth és Sweets elbeszélgetnek Wendy asszisztensével, aki eléggé kiakad a nő halálától, mivel így rá maradt egy rakás feladat, köztük az aznap esti nagyszabású Erikson-lagzi lebonyolítása. A fickó Wendy házában is járt előző nap, ezt tudják a riasztó kódolásából, de csak szövetmintákért ment, és most rosszul lesz a gondolattól, hogy Wendy akkor már holtan feküdt a szoláriumban. Ugyanis szerette. Cam egy lepkeszerű valamit talált a hulla cseppfolyós részei közt, amit most Hodginsnak kell azonosítani, lehetőleg futva. Brennan egy törött ujjat talált a bal kezén, Cam vesz mintát a köröm alól, miközben az antropológusnőt ezúttal Scott keresi telefonon. Ő is kosarat kap, Brennanek és Camnek pedig sikerül megbántani egymást a tények kimondásával a korukról és a jelenlegi kapcsolatukról, illetve annak hiányáról.

Angela kutakodott az áldozat rózsaszínű, esküvői tortás laptopján, és most megmutatja Booth-nak, mit talált: egy jelszóval védett képet, amin az összevert áldozat látható, „Halál esetén. Ha bármi történik velem, a férjem tette.” felirattal. Angela továbbá arra biztatja Booth-t, hogy ha a Valentin-napon jelenleg nem akar csinálni semmit, keressen valakit, akinek épp ugyanez a terve, és legyen vele. Ügynökünk úgy tűnik, nem mutat erre túl nagy hajlandóságot, de régóta tudjuk, hogy Angela csodákra képes.

Booth felkeresi Wendy férjét, aki fehér lovas hintón járja a várost, persze csakis munkaügyben, és a jelmez sincs túlzottan ínyére. Külön is éltek Wendyvel már egy ideje emiatt. De nem ő verte össze, hanem az első férje, Tom Barry, ő viszont tavaly meghalt. Eriksonnal viszont volt Wendynek egy ordibálós veszekedése.

Hodgins eközben a talált részecskéket elemzi, azt már tudja, hogy valamilyen növény. Clark majd elmondja Camnek, de csak miután áradozott egy sort Noráról és közölte a következő választott ajándékra, egy egyiptomi könnyvázára, hogy nem nyerő. Olyat kellene adnia, amit csakis ő adhat. Paul érkezik Camhez egy csokor rózsával és a köszöntéssel: „Helló, gyönyörű hölgy, aki a halottakkal dolgozik.” Cam erre a választ inkább nem fejezi be, mivel ugye Paul nőgyógyász, és amúgy csak azért jött, hogy érdeklődjön, áll-e még az este. Hát persze, biztosítja róla Cam, és nem csókolóznak, mert munkahelyen profik azt nem szoktak. (Ezt megjegyzem, bár általában én sem csókolózom a munkahelyemen.) Viszont elképzelik, milyen lenne, áhh, ez kitart vacsoráig.

Booth és Bones érkeznek az Erikson-esküvő színhelyére, és a beszédtémájuk mi is lehetne más, mint az aznapi ünnep, ami Booth szerint totál hülyeség, az egyetlen említésre méltó dolog vele kapcsolatban a Valentin-napi mészárlás. Bones azért közli, hogy 1849-ben ezen a napon készült az első elnöki fénykép James Polkról. És Oregon államot is ekkor vették fel az Unióba 1859-ben, Bell meg február 14-én adta be a telefon szabadalmát. A lényeg, hogy ezek egyike sem túl romantikus. Camé és a többieké lehet az ünnep romantikus része, egyeznek meg gyorsan.

Az ifjú ara vitázik épp az apjával egy újabb kiadás miatt, ami már nem fér bele a keretbe, pedig gazdagok, de Wendy láthatólag mindenre felbiztatta a lányt. Booth-ék meglepődnek, mert az asszisztens nem szólt nekik, hogy az esküvőszervező halott. Az apa a veszekedést holmi méregdrága orchideákkal magyarázza. DNS-mintát pedig nem ad, pedig Hodginsék épp akkor szólnak, hogy találtak emberi szövetet Wendy körme alatt. Távozóban Booth kénytelen végighallgatni társa újabb telefonos megkeresését aznap estére, de jó hír is van: Erikson fia ült már, benne van a DNS-e az adatbázisban, lehet összevetni, családban marad.

Angela is Clarkot sietteti, mint azelőtt Cam, így nem csoda, ha a gyakornok már ideges. De nem ez az egyetlen oka: Nora elküldte a kérését, de Clark most először vonakodik megtenni, és Angelától kér tanácsot. A nőnek szokás szerint csak pár lényegre törő kérdésre van szüksége a válaszadáshoz: mivel amit Nora kér, se nem illegális, se nem fájdalmas, Clark tegye meg, mert ez az, amire szerelme mindennél jobban vágyik.

Sweets pszichológiai elemzése alapján Erikson a fő gyanúsított, de az esti terveiről Daisyvel Booth inkább nem akar tudni, kösz. A talált részecskékről Hodgins végre meg tudja mondani Camnek, hogy orchidea virág. Talán a dühös apa hozzávágott egy orchideát, leszúrta, és belökte a szoláriumba, jól hangzik. És mivel Hodgins mindent megtesz, hogy Cam határidejét teljesítse, a nő is segít neki Angela ajándékával kapcsolatban: nézzen körül az irodájában, biztosan össze tud hozni valami igazán egyedit. Clark összevetette a DNS-mintákat, egyezik, de Wendy körme alatt nő DNS-e volt, így csak a menyasszony marad. A csajszi meglepődik, amikor hőseink felvilágosítják róla, hogy a DNS-azonosítás valóban létező dolog, és rögtön módosítja is a vallomását: összekaptak az orchideán, a csaj megfenyegette, hogy új esküvőszervezőt keres, de végül kibékültek és meglett a virág.

Már csak 1 órája és 5 perce van, ezért Clark igencsak igyekszik azonosítani a gyilkos fegyvert. A csontsérülésekből kikövetkeztette az alakját, és Angela segítségével készült egy 3D-s modell is egy csillag alakú keskenyedő valamiről, amit egyikük sem ismer fel. Hodgins meghatározza, hogy öntöttvasból készült. Booth és Bones sem mennek ezzel semmire, bár Bones mehetne Montrealba Jean-Paullal, de persze neki is nemet mond. Booth szerint ez az ünnep nevetséges, talán a lőtérre megy este, és örömmel fogadja társa ötletét, hogy a Valentin-napi mészárlás tiszteletére tegye ezt.

Angela talált még egy jelszóval védett fájt Wendy gépén, amiből kiderül, hogy halála után az asszisztense, Darren 50% tulajdonjogot kap és az egész vállalkozást, de Darren úgy tűnik, ezt nem tudta. Mivel a menyasszony alibije megáll, Darrennek van a legjobb indítéka, de elég jól csavarja a szavakat, előadja, hogy mennyire szerelmesek voltak ők Wendyvel, és ez egészen addig be is jön neki, amíg Bones meg nem kapja a gyilkos fegyver modelljét, és Booth rá nem ismer a tortát díszítő szobrocskák aljára. Darren le van tartóztatva. Angela azonban bizonyítékot talál rá, hogy Greg Bovitz használta a felesége laptopját annak halála idején, így láthatta a szerződést is, amit Wendy Darrennek szánt Valentin-napra, Hodgins pedig pataolajat azonosít a gyilkos fegyveren. Ennyi bizonyíték azonban még nem elég, ezért Booth némi színjátékot javasol, Bones pedig nagyot alakít az elnyomott és megcsalt férj indítékait megértő nyomozó személyében (csak a „Visitor” kártyára nem figyelek oda…), így kapnak egy beismerő vallomást.

Cam tehát eljut a randijára, amit Paul limuzinnal és még sokkal több rózsával kezd. Hodgins addig ügyködött, amíg sikerült összehoznia egy rózsaillatú génmódosított nyálkapenészt, amit elnevezhet a feleségéről, Angela ettől odavan. Clarknak is sikerül boldoggá tenni Norát az Ámor-jelmez viselésével, vagy talán épp a gyors levételével. Booth pedig a lőtéren lövi lyukacsosra nagy búsan a céltáblára biggyesztett LOVE feliratot, ám Bones jő ajándékkal: a Viharos húszas évek kiállításról hozott két géppisztolyt, boldog Valentin-napi mészárlást, Booth. Az ügynök arca végre felderül, és együtt lövik nagy lelkesen a céltáblákat.

Zene:

„Is This Love” by Corrine Bailey Rae