The Blackout in the Blizzard - Összezárva

Alternatív magyar cím: Hideg, vérrel

David Boreanaz ismét rendez, méghozzá egy igen hangulatos kis részt, ezt a nyitó képsorokból már rögtön sejteni lehet: hóvihar van Washington D.C.-ben, de hatalmas ám (igaz, hogy a Royal Diner körül látható emberekről hiányoznak a hópelyhek, de inkább befejezem a kötekedést). Bones és Booth reggeliznek, szokás szerint civakodnak közben, a szintén jelenlévő Sweets pedig próbálja meggyőzni őket, hogy igenis beszélniük kellene a kapcsolatukról, de lehurrogják. Cam hívja az antropológusnőt, de ezúttal nem a gyilkosság helyszínére, hanem kapásból a laborba, már odavitték a holttestet, hiszen percek alatt belepte volna a hó. Ám Booth észreveszi, hogy valaki egy sor széket tesz az utcára a legendás Veterán Stadionból, és meggyőzi a nőt és a pszichológust, hogy segítsenek neki felvinni a lakására, csak 15 perc.

A laborban Hodgins és Wendell már vizsgálják is a maradványokat. Maguk vannak, a Jeffersonian hivatalosan zárva tart a hóvihar miatt. Wendell megállapítja, hogy az áldozat 30 év körüli nő, rengeteg vérrel a ruháján, Hodgins pedig talál magának egy kullancsot. Angela jő nagykabátban, vicces lila sapkában és a következő méretű pocakkal, Wendell nem is tudja visszafogni magát: „Szent tehén!” – szalad ki a száján, és Angie most egyáltalán nincs humoránál, bár tagadja, de Hodgins ismeri, és az arcrekonstrukció, no meg az áldozat lemerült mobiljával való bűvészkedés előtt beszélgetést javasol. A kismama aggódik, mert kiderült, hogy LCA-hordozó, és bár igen kicsi az esélye, hogy Hodgins is az legyen, és így veszélyben legyen a baba egészsége, az eredményeket még nem tudják. Addig pedig nincs értelme idegeskedni, nyugtatja meg Hodgins a feleségét. A számítógép közben azonosította a kullancsfajt, és a találatot a sok vérrel összekombinálva a bogaras tudós igencsak megrémül.

Booth-ék nagy nehezen beszuszakolják a székeket a liftbe, Sweets már csak a lépcsőn tud menni, de ez lesz a szerencséje, mert így nem ragad be két emelet között a felvonóba az áramszünet miatt. Camnek még épp sikerül értesítenie őket, hogy az áldozatnak krími-kongói vérzéses láza volt, amikor a laborban is elmegy az áram, csak a biztonsági világítás marad, továbbá egy halálos fertőző betegséggel szaladgáló gyilkosuk az utcán, mivel nagy valószínűséggel kapott az arcába a vérből, amikor megfojtotta a nőt.

Booth kétségbeesetten telefonál, hogy küldjenek valakit, aki kiszedi őket a liftből, de mivel nem sérültek meg, a gyilkos vírusos sztori pedig nem hangzik túl hihetően, nem jár sikerrel. Cam felhívta a Járványügyet, nem tudnak bejelentett KKVL esetről. Sweets otthon találta Booth szomszédasszonyát, Mrs. Rosst, akitől kapott egy sapkát és pár takarót meg világítóeszközt a liftben rekedt nyomozóinknak, akik igencsak rákiabálnak, mikor puszta kézzel adogatná be a cuccokat a rácson, a lift bármikor elindulhat, talán vigyázni kéne. Wendell gyertyákkal világítja be a labort, Cam pedig felsorolja a KKVL kezdeti tüneteit, emellett megnyugtatja Angelát, hogy nincsenek veszélyben, ők már nem fertőződhetnek meg. Hozott továbbá egy térképet a Hidegháborús kiállításról (ahogy azt mondja, „Czechoslovakia”, az nagyon vicces), ami ugyan kicsit régi, de be lehet rajta jelölni, hol tűnik fel a KKVL. Észak-Amerikában nem, és mivel Wendell szerint a koponya bennszülött indián ősökre utal, az áldozatuk utazó volt.

Brennan az irodájába irányítja Wendellt, az egyik orvosi szaklapban van egy cikk, hogyan készíthet röntgent áram nélkül, celluxok segítségével. A gyakornok a nagy kísérletező Hodgisszal össze is hozza a dolgot, és mindketten ámulnak a módszer sikerén. Booth kap egy sms-t: összevetették az áldozat képet az eltűnt személyek adatbázisával és az útlevél-nyilvántartással, de nincs találat. Bones nagyon dühös, az egész Booth miatt van, hiszen ezek csak székek! Az ügynök közli, hogy először is ezek történelmi székek a Vetből, másodszor pedig van terve a kijutásra, ott a menekülő nyílás. Össze is vitatkoznak rajta menten, hogy melyikük másszon, és Bones már éppen nekiáll szemléltetni társának, hogy az ő legszélesebb testrésze keskenyebb, mint a férfié, ergo könnyebben kifér, amikor Sweets érkezik és találja őket a félreérthető testhelyzetben, helló.

Hodgins hívja fel az orvost a teszteredményeiért, mert ő is egyre idegesebb, de az áramszünet miatt várnia kell. Wendell, aki végighallgatja a beszélgetést, természetesen felajánlja, hogy bármiben segít. Ezután észreveszik a fényképeken, hogy valami beágyazódott a csontba, az újraképződés alapján elég régen. Eközben a liftben Bones mászik, de a hülye székek miatt nem lehet kinyitni a menekülő nyílást, ráadásul a telefonja is csörögni kezd, elejti, és mikor Booth lehajol, hogy felvegye, Bones lába megcsúszik és a nő a férfin landol, aki jól megüti a hátát. Sweetset elküldik fájdalomcsillapítót szerezni Mrs. Rosstól, neki aztán tutira van, a fogászati műtétje után egy hétig flangált a folyosókon énekelve. Bones megkapja a képet a csontról MMS-ben, a beágyazódott részecskék legalább négy éve ott vannak, és Booth a szóródás alapján azt is tudja, hogy improvizált bomba repeszei. Talán ha rekonstruálják a robbanást, közelebb jutnak az azonosításhoz. Sweets megérkezik némi aszpirinnel és mirelit zöldborsóval, de nem ebédre hozta, hanem jegelés céljából, és láss csodát, egész jól beválik.

Hodgins és Wendell kiszedegetik a csontból az olvadt fémdarabokat, és rájönnek, hogy aprópénz. Logikus lenne egy olyan országban, ahol a háború miatt a pénz elértéktelenedik, bombába viszont még tökéletesen megfelel. Hodgins már indul is a Világ Kultúrái kiállításra az ott látható pénzérmékkel összehasonlítani az övékét. Sweets elérkezettnek látja az időt egy kis lesből agyturkálásra, de a kezdő mondatára („Vicces, hogy a sors néha közbeszól, nem?”) Bonestól azt a választ kapja, hogy sors nem létezik, Booth-tól meg azt, hogy ez nem vicces. Így aztán konkrétabbra vált, de ezzel csak azt éri el, hogy Hannah említése és Bones és Booth egy párként való definiálása után az ügynök dühösen közli vele, hogy hagyja abba, mert ami volt, annak vége, és a borsót is megpróbálja hozzávágni, de az persze fennakad a lift rácsán, a zacskó kiszakad, Bones pedig meg sem mer mukkanni a borsó-esőben.

Wendell lefőzi a csontokról a húst, Angela pedig kiakad, amikor rájön, hogy ettől a szagtól lett éhes, hátigen, már megint a terhesség. Hodgins hozta a világ pénzérméit, továbbá egy emissziós spektroszkópot és dinamit gyutacsot a műszer archívumból, hogy áramot nyerjen a fém megolvasztásához. Wendell újabb képet küld Brennannek, ezúttal az alkar csontjairól, amiken furcsa karcolások vannak. Mivel nagyítás nélkül elég nehéz kivenni őket, Brennan javaslata az, hogy végezzen rajtuk megfestéses tesztet, hogy kiemelje a kontrasztot. Booth nem tud tétlenül ülni, ezért a székeket próbálja arrébb tenni, sikertelenül. Hodgins rövid úton tönkreteszi a dinamit gyutacsot, de sebaj, majd ráfogja Wendellre. Viszont nem adja oda a mobilját Angelának, hogy belepróbálhassa az áldozat SIM-kártyáját, aki ebből rögtön rájön, hogy a férje is aggódik, hiszen ha mindketten hordozók, a baba 25% eséllyel lesz vak. De még mindig van 75% esély rá, hogy minden rendben lesz, erre kell gondolni.

Hodgins ettől azért még nem lesz túl nyugodt, és miközben Wendell a festéses tesztet végzi az egyetlen zacskó kék festékkel, amit Cam talált, addig ő felmászik a biztonsági lámpákhoz áramot szerezni, de persze az egész szikrázni kezd, Hodgins lezuhan, és ugyan őt megmenti a maga készítette biztonsági kötél, az egész kék lötty Wendellre borul, így aztán be kell áldoznia a különleges bogarai páncélját a megfestéses teszthez.

Bones a liftben kimatekozza, hogy sehogyan sem tudnák úgy forgatni a székeket, hogy a vészpanel kinyíljon. Hülye székek ezek immár Booth szerint is, de egyúttal emlékek arról a meccsről, amire az apja vitte el egy józan hetében. Élete legszebb napja volt, kettejük tökéletes napja. Bones rákérdez, hogy társa sajnálja-e, hogy kemény volt Sweetsszel, és szerinte meg kellene-e beszélniük a kettejük dolgát. Igen, de nem most. Hodgins az érmék egy részét oldja fel sósavban, felzaklatva, mert már tudja a teszt eredményét: ő is hordozója a Léber-féle veleszületett amaurózisnak. Wendell biztosítja róla, hogy Angela emiatt nem fogja gyűlölni, majd amikor a nő befut, magukra is hagyja őket egy nehéz beszélgetésre, aminek a vége szomorú ölelés lesz.

A pénzérmék rubelek, Booth rögtön rá is vágja, hogy az Csecsenföld. Biztosan lesz erről újságcikk. Angelának fokozatosan növekvő áramforrásra lenne szüksége a mobilhoz, ezért Wendell elrohan betörni az étkezdébe, amit Cam szó nélkül tudomásul is vesz, miközben odaadja a régi Hírlapok mikrofilmjeit Angie-nek. Sweets kapott Mrs. Rosstól egy pulcsit „A világ legjobb nagypapája” felirattal, ami igencsak furcsa, tekintve, hogy a nő özvegy. Booth-szal szavak nélkül is sikeresen rendezik a korábban történteket, amit persze Bones nem ért, ő a kimondott dolgok embere. Angela telefonál, rátalált az újságcikkre a robbanásról, amiben az áldozat megsérült. A nő Ann-Marie Weston, segélymunkás. Az Emberi Méltóság Szövetsége igazolja is, továbbá megtudják, hogy az elmúlt évben Albániában dolgozott. Onnan a KKVL. Sweets kimegy visszahívni az informátorukat, Wendell pedig telefonál az új infókkal a karcolásokról, és megintcsak Booth segít: biztonsági üveg.

Bones némi thai-masszázzsal enyhít Booth hátának fájdalmán, de aztán abba is hagyja a kérésére, nehogy Sweets újra félreérthető helyzetben találja őket. Hát persze, hogy ezért. Csak belebonyolódnak a beszélgetésbe a kapcsolatukról, és megegyeznek, hogy bár Bones szerint szexuálisan illenének egymáshoz, mert mindketten nagyon lendületesek, egy párként nincs esélyük. Ekkor fut be Sweets, hogy közölje: az áldozat emberkereskedők után nyomozott Albániában, és itthon is.

A gyakornok csodát tesz: az étteremből hozott krumplikkal áramot fejleszt a mobilba, amiben Hodgins is segít neki, miután abbahagyta a krumplis poénokat. Sajnos csak rövid időre sikerül életet lehelniük a telefonba, de ez elég arra, hogy Angie belenézzen a híváslistába. Csak bejövő hívásokat talál, valószínűleg a segítségre szoruló nőktől. Egy közeli épületből is volt hívás a halál idején. Nyomozóink akár oda is mehetnének, mivel Bones észrevette, hogy az ülések illesztései rozsdásak, ezért szét lehetne törni. Tudja, hogy Booth-nak ez nem tetszik, de a férfi nagy levegőt vesz és belemegy. Már csak az a kérdés, hogy háromra, vagy egy-két-há’ és utána. Valahogy csak megegyeznek, felmásznak, rúgnak és sikeresen ki is jutnak.

A hóval borított utcán megtalálják a házat, a betört ablakú pincét, benne pedig fiatal nőket, de jön egy szemmel láthatóan beteg férfi, és ordibálni kezd, hogy tűnjenek onnan. Ő lesz a gyilkos, KKVL-fertőzött, Bones leüti, Booth meg igyekszik nem hozzáérni, ami elég reménytelen vállalkozás, tekintve, hogy a pasas épp rajta fekszik. Cam elmondja a csapatnak, hogy letartóztatták a fickót, és a lányok tanúskodni fognak ellene. Remek munkát végeztek, irány haza. Hodgins visszaadja feleségének a reményt, hiszen 75% esélyük van, hogy a baba egészséges legyen. Ha mégsem, ő majd zongorázik, Angie-nek pedig talán újra szobrászkodni kellene. Nincs a világon olyan, amivel ne birkóznának meg ők ketten.

Bones és Booth a férfi lakásán üldögélnek a sok viszontagság árán megszerzett székekben. Booth-nak egy ideig gyógyszereket kell szednie a KKVL ellen, de rendben lesz, és most élvezettel hallgatja, ahogy a nő azt próbálja kiszámolni, mennyi az esély rá, hogy annak idején épp ezekben a székekben ültek az apjával. Booth emellett dühös, de nem Bonesra. Csak némi időre van szüksége, hogy megtalálja a lelki békéjét, és újra bízni tudjon az emberekben. Bonesnak pedig ahhoz kell idő, hogy kockára tegye az áthatolhatatlansága maradékát. Mert fejlődik ám, amikor megismerte az ügynököt, teljesen áthatolhatatlan volt, most inkább erős. Ha eljön az ideje, talán megpróbálhatják együtt. Booth szeme felcsillan, írjuk le egy papírra a dátumot, és égessük el, kiengedve ezzel az univerzumba, mint egy bűbáj, és ugyan a nő nehezen hiszi el, hogy ez bármit is számít, azért megteszi (Booth persze leskelődik), és elégetik a papírt. Háromra. Vagy talán három után, hogy legyen min civakodniuk.

Zene:

„Drunk Spelunking” by Junkie XI

Van interjú is Emily-vel és Daviddel.