Alternatív magyar cím: Horogra akadva
Bones kopogtat türelmetlenül Booth lakásának ajtaján. Társa nagy nyújtózások és nyögések közepette kászálódik ki az ágyból ajtót nyitni, és amíg kiér a hálószobából, több ízületet ropogtat ki, mint amennyinek a létezését én valaha is feltételeztem. Időpontod van Sweetsnél, öltözz hamar, szellőztess ki, hősember vagy, látom gyúrni szoktál, csacsog Bones, csak úgy a maga módján. Booth agyának "Brennan - emberi faj" szinkrontolmács része úgy tűnik, még nem ébredt fel, így arra következtet, hogy társa szerint öregszik, és ennek érthető módon nem örül. Tovább rontja a kedvét, hogy Bonesnak egészen a pszichológus irodájáig tart felsorolni a sérüléseit, végül közli vele, hogy ez jó, a törzsekben a hozzá hasonlóak a vének, akiknek nem kell többé vadászniuk. „Hát, én még vadászni akarok” – méltatlankodik Booth, és amikor Sweetshez benyitva a pszichológust Daisy-vel mókázva találják, kiváló helyzetfelismeréssel íratja alá vele az Afganisztán utáni alkalmassági jelentését.
A laborban Daisy magyarázkodik kéretlenül Brennannek, nem járnak ám ők újra, amit látott, csak egy véletlen közösülés volt. „Mit akart csinálni, Ms. Wick?” – teszi fel a logikus kérdést Brennan, röhögök. Daisy csak vissza akart vinni egy könyvet. (A helyi könyvtárban biztosan nagy népszerűségnek örvend.) A bejáratnál Cam irányítja a munkát: egy 150 éves rabszolgahajó, az Amelia Rose nemrég megtalált roncsai érkeznek, megbilincselt csontvázakkal és a rabszolgákat, mint a vagyontárgyakat felsoroló rakományjegyzékkel, ez utóbbit Angela kapja. A Jeffersonian Igazgatótanácsának kérésére meg kell próbálniuk azonosítani a maradványokat. Az Intézet összes munkatársa a maradványok körül serénykedik, amik nagy része leginkább Bocskor Billre és Davy Jones többi kagylóképű matrózára hajaz a Karib-tenger kalózaiból. Kivéve egyet, akinek a csontjaiban élénkrózsaszín és bolyhos organizmus vert gyökeret, Hodgins nagy örömére. Még az is lehet, hogy földönkívüli életforma. A koponya szájpadlásán van egy sérülés, ami úgy keletkezett, hogy az emberük szó szerint horogra akadt, mint egy hal – ezt Bones igen szemléletesen Booth-nak is bemutatja. A porcok alapján alig egy hónapja halt meg, tehát a hajójuk potyautasa egy friss gyilkosság áldozata.
Amíg Hodgins nem végez az ismeretlen mélytengeri életforma azonosításával és eltávolításával, Brennan és Daisy csak a röntgeneket tudják elemezni. Amit látnak, nem túl vidám: az áldozat 20 év körüli, gyermekbántalmazásra utaló csontmarkerekkel. Hodgins a rózsaszín bolyhok azonosítására gyúr, hátha egy új fajt fedez fel és nevezhet el a feleségéről. Angela meghatódik. Továbbá a koponyát is beszkenneli az arcrekonstrukcióhoz. Sweets ismét Booth-tól kér tanácsot Daisy ügyében, a hosszú évek tapasztalatára hivatkozva. Booth kesereg: „Hogyhogy Han Soloként feküdtem le, de Obi-Wan Kenobiként ébredtem?” Szerencsére ekkor megérkezik a fantomkép az áldozatról. Nincs benne az eltűnt személyek adatbázisában, de az FBI arcfelismerő programja kidob egy találatot. A gond csak az, hogy eszerint a fickó, Mike Casper 28 éves, Bones viszont tartja magát ahhoz, hogy legfeljebb 21. A felesége személyes konzultációt javasol, ugyanis Mike otthon él és virul, továbbá nem hasonlít a fantomképre. A megölt fickó ugyanaz, aki ellopta Mike személyiségét, és jelentős adósságba taszította a házaspárt. Sweets pszichológiai elemzése után Mike gyanúsított marad a személyiséglopásból származó dühkitöréseivel és a halászhajójával, amin minden bizonnyal horog is akad.
Hodgins még mindig nem azonosította a rózsaszín fajt, így azt sem tudja, hogy szedje le a csontokról. Daisy bosszús, Cam is szeretne már némi DNS-t. Bones elmondja Booth-nak a gyermekbántalmazásos infót, és rájönnek, hogy az eltűnt gyerekek között lesz nyoma a srácnak, hiszen biztosan megszökött a bántalmazóktól. Angela megfiatalítja az arcát, és van is találat: Liam Moloney. Állami gondozott volt, és hiába szerepelt még a tévé örökbefogadós műsorában is, ami Sweets szerint felér egy lottó-nyereménnyel, ő mégsem került családhoz. Volt viszont egy betöréses lopása egy másik intézetissel, Hunter Langgal. Hunter Liam ellen tanúskodott, Sweets rögtön közli is, hogy ez a megbocsáthatatlan kategória náluk.
A rabszolgák azonosítása folyamatban. Angela elmélkedik: „Egy embert megölnek, az gyilkosság. Milliókat ölnek meg, az már történelem.” Cam jő, és rendül meg Hany Beaufort maradványai fölött, mivel a dédnagyanyjának is Hany volt a keresztneve. Hodginsnak épp a legjobbkor sikerül azonosítani a rózsaszín bolyhokat, igaz az elnevezést bukja, de legalább demonstrálhatja a csontevő nyálkavirág tulajdonságait. Daisy megkéri Sweetset, beszéljen Brennanel a történtekről. A pszichológus szerint erre semmi szükség, meg amúgy is szakítottak, tehát ilyen még egyszer nem történhet meg. Vagy mégis? Úgy ám, de azonnal.
Hunternek csak a munkahelyi elérhetőségét sikerült megszerezni: egy hajón dolgozik, Booth, Bones és Sweets mennek beszélni vele. A hajó épp kifutni készül, fedélzetén középkorú nőkkel, alig-nagykorú férfiakkal és jelentős mennyiségű alkohollal. Az út szervezője, egy Nadia nevű nő nem halasztja el az indulást, így hőseink kénytelenek velük tartani. Persze csak ha Sweets is megy. Így legalább megtudhatjuk tőle, hogy a társadalmilag elfogadott korkülönbség az életkor fele plusz 8. (Sweets 24 éves, Brennan 32, derül ki némi fejszámolás után.) Bonest és Sweetset hamarosan kinézi magának néhány helyi szereplő, ezért Booth elég nehezen tud a munkára összpontosítani, de csak sikerül Hunterrel beszélni. Liam volt Nadia egyik kedvence, mivel rendszeresen hozott magával pár jóképű havert a hajóutakra. Továbbá az eszét is használta, és pénzt meg ajándékokat is bezsebelt a hölgyektől. Az utolsó munkanapján Hunter nem látta Liamot távozni, ezért Booth elindul megkeresni Nadiát, pár lépés után viszont belebotlik egy csinos hölgybe, aki rövid úton helyre is teszi férfiúi önérzetét.
Hodgins piranhákkal eteti le a csontokról a nyálkavirágot, Daisy pedig érdekes felfedezést tesz: a csontok tele vannak horzsolásnyomokkal, mintha egy hatalmas reszelőn húzták volna végig az áldozatot. Bár Bones roppantul élvezi a partit és simán beveszi a srácok csajozós dumáját, csak elindul Booth-szal a fedélközbe felkutatni Nadiát. Útközben meglátják a horgot, amibe Liam felakadhatott, és egy reszelős felületű padlórészt is. Nadiára pedig egy fiatal srác társaságában találnak rá, ez nem meglepő, a kabinban a szekrény előtt viszont kukacok vannak a földön. Booth szétrúgja a zárat, és a szekrény is tele kukacokkal, mintha csak egy holttestet tároltak volna ott nemrég. Talán éppen Liamét. Kulcsa viszont csak Kelly kapitánynak van, Nadia javasolja is, hogy inkább vele beszélgessenek el.
A laborban mindenki végzi a munkáját. Daisy igazolta a horgot, mint gyilkos fegyvert, a többiek a rabszolgahajón dolgoznak, Cam tehát Hodgins kukacos eredményére vár, és veszi fel „mi a fenéről beszélsz” tekintetét, amikor a csontok horzsolásaiból vett minta eredményeinek részleteit hallja. Kicsit egyértelműbben: ragasztó. De vajon hogyan került az áldozatra? Miközben Booth és Bones kihallgatják a kapitányt, a kukacok eredménye is meglesz: sajtot ettek, nem Liamot. Hát persze, mert Kelly kapitány hajóján nem csak Nadia partijait tartják, hanem havonta egyszer ínyenc partikat is. A kapitány lenyúlt egy olasz sajtot, azt rejtette el a szekrényben, és kikeltek a benne található rovarlárvák (Casu marzu, ha valaki esetleg el akarná kerülni a jövőben, vagy épp ellenkezőleg.) Kelly látta Liamot egy nővel a fedélzeten, de a személyleírással bajban van, mert aznap este kicsit többet ivott a kelleténél.
Angela a rabszolgahajó minden azonosított maradványához készít egy skiccet, és olyannyira belemerül a munkába, hogy ebédelni is elfelejt. Hodgins szerint elképesztő, amit csinál, és egyben nagyon anyukás is, „Francba. Máris?” – kérdezi Angie, és inkább megeszi a szendvicset, amit a férje hoz neki. Booth-ék közben leitatják Kelly kapitányt, hogy emlékezzen a nőre, akit látott, és hamar ráismernek a jellemzőkből Mike Casper feleségére. Claire nem is tagadja, hogy elment egy hajóútra Liam miatt, sőt, előtte már hónapokig csalta vele a férjét, tehát valószínűbb, hogy a partira a személyiséglopás miatti dühében ment. Bizonyíték viszont egyelőre nincsen ellene.
Cam a rabszolgák nyilvántartását nézegeti elgondolkodva, amikor jön Angela szólni, hogy majdnem elkészültek már, másnap lesz a sajtótájékoztató. Arra számított, hogy ez jobban fogja érdekelni a főnökét. Cam tisztában van vele, hogy a családja min ment keresztül, 15 millió afrikaival együtt, és nagyon keményen próbálja elérni, hogy azok a csontok ne hassanak rá. Angela elnézést kér, lehetett volna érzékenyebb. Semmi gond. Hodgins tesztjei új eredményeket mutatnak: mégsem ragasztó volt a csontokon, hanem kagylóváladék a hajó oldaláról. Már tudja mi történt, el is játsszák Daisyvel, nagy átéléssel alakítva a fiatal srácot és a szexuális ragadozó kertvárosi háziasszonyt. Claire átlökte Liamot a hajó korlátján, azután utánanyúlt a horoggal. Hodgins már ki is küldte a helyszínelőket a hajóhoz, meg is találják mindkét dulakodó vérét az újonnan nőtt kagylóknál. Claire azt vallja, baleset volt, és hogy ő csak fel akarta húzni a srácot a horoggal. Dühös volt, amikor elkeseredett vén tyúknak nevezte, de nem akarta megölni. Sweets dönt, és közli Daisyvel, hogy vagy rendesen együtt lesznek, vagy sehogy, de nincs több alkalmi szex. Ha nehezen is, de sikerül közös érdeklődési kört találniuk, öröm, boldogság.
Cam megtartja a sajtótájékoztatót. Angela rajzaival állítanak emléket az Amelia Rose-ról azonosított maradványoknak. Ahogy Cam sorban felolvassa a nevüket, egyesével előtűnnek a róluk készült képek. Cam csak Hany Beaufort nevénél akad meg kissé, de aztán vesz egy nagy levegőt, és folytatja tovább a megható megemlékezést.
Zene:
„Mambo Mambo” by Latin Soul Syndicate
„Hope Is All There Is” by MaxFemm
„Stack Love” by Moulinex
„Sweet Light” by The Chapin Sisters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése