Alternatív magyar cím: A szerelem szárnyán
Tracy és Michael túrázni indultak a hegyekbe, egy Nemzeti Parkba, de a jelek szerint alaposan eltévedtek, Tracy ideges, „itt fogunk meghalni, és egyszer majd megtalálják a csontjainkat”. Talán egyszer igaza lesz, de nem ebben a részben: most ők találnak két csontvázat egy barlangban, ahová az eső elől húzódnának be. Bones és Booth érkeznek a helyszínre a parkőrrel, Bones Hannah-ról beszélgetne, de társa jobbára csak bólogat az olyan mondatokra, mint visszásnak találom, hogy otthagytad, amikor annyira hiszel a szerelem mitikus erejében. A parkőr az Afganisztán szóra felkapja a fejét, ő meg törzsőrmester volt, a bátyjával szolgált együtt, de sajnos a bátyja életét vesztette.
A csontvázak közül az egyik férfié, a másik nőé, 30 év körüliek, a többszörös törések közül a súlyosabbakat a nő szenvedte el, a férfi pedig a jelek szerint nem tudta, vagy nem akarta őt elengedni, átölelve tartotta, ez szomorú. Amíg a maradványokat a Jeffersonianbe szállítják, nyomozóink beülnek a Royal Dinerbe és megbeszélik, mennyire örülnek annak, hogy újra együtt bűnüldöznek. Az idill nem tart sokáig, mert amint Booth kijelenti, hogy Hannah maradni akart a tengeren túl, az említett szőkeség már meg is érkezik, és nem vesztegeti az időt magyarázkodással, hanem kapásból csókol, még Bones bemutatkozása sem gátolja meg ebben hosszú időre, egy mosoly kíséretében közli, hogy sokat hallottam rólad, Hannah vagyok, és folytatja, amit elkezdett. „Feltételeztem.” – mondja Bones, haha. Hannah utál egyedül ébredni, ezért kérelmezte, hogy tegyék át Washingtonba.
A magánéleti bonyodalmakkal együtt Clark is megérkezett a laborba, kihagyták egy előléptetésből Chicagóban, ezért visszajött. Legalább van, aki foglalkozik az áldozatokkal is, ugyanis a csapat többi tagja Brennan aranymetszésre alapuló beszámolóját hallgatja Hannah-ról. Hodgins csipkelődik: „Szóval matekoztatok egyet?”, Angela egy szóban összefoglalja a helyzetet: dögös. Angie mindig jól megfogalmazza a dolgok lényegét, így aztán övé a rész beszólása is: amikor Brennan hárítja Cam megjegyzését, miszerint azt gondolta, ha visszatérnek, végre igazi pár lesznek, Angela kijelenti: „Ti egy pár voltatok. Csak épp nem szexeltetek.” Ezt már Clark sem bírja, és vicces módon kifakad, Brennan és Booth tényleg egy pár, a vak is látja.
Hannah bemegy Booth-szal az FBI-hoz, és amikor az ügynök megtudja, hogy szerelmét egy kis hotelben szállásolták el, rögtön ad neki egy lakáskulcsot, jóhogy. A parkőr érkezik, hozott egy aktát Booth-nak egy helyi fickóról, aki 10 éve agyonvert egy másikat, de azóta már szabadlábon van; és a mindketten veteránok voltunk, talán ha többet teszek, megmenthettem volna a bátyámat szöveggel eléri, hogy Booth ajánlásával adhassa le a jelentkezési lapját a személyzetisnél.
Hodgins a maradványok orrából gyűjti össze a polleneket, és mivel ez szerinte jó móka, Angela rögtön le is szögezi, hogy nem hagyja majd a gyerekükkel felügyelet nélkül játszani. Az eredményt összevetve a pollenjelentéssel viszont meghatározható a halál ideje, ez tényleg király. Meg az is, hogy Angela jelenleg csak a hullák mellett nem émelyeg, fura dolgokat művel a terhesség az emberrel. Az áldozatok azonosítása halad: a nő Hillary Fuller, volt találat a képére. A pasi arcrekonstrukciója viszont egyértelműen George Clooney-ra hasonlít, szóval ez a vonal képviseli majd a fun faktort a részben.
Sweets kapja el Booth-t, hogy Hannah-ról beszéljen, de az lesz belőle, hogy ő részletezi a „csiki-csuki” kapcsolatát Daisy-vel. Booth inkább lelép megoldani egy kettős gyilkosságot. Kezdetnek mindjárt kihallgatja Hillary főnökét, ő jelentette a nő eltűnését. Aggódott érte, persze, ezt Booth nem veszi be, hamar kideríti, hogy a főnök és a beosztott között szövődött valami. Azaz csak szövődött volna, de a nő nem akarta. A másik áldozatról a főnök semmit sem tud mondani, csak azt, hogy George Clooney.
Eközben a laborban Angela és Brennan egy felvételt néznek Hannah-ról. Brennan kifejti, hogy társa élete éppúgy vett nemvárt fordulatot, mint Angeláé, így csak az ő élete olyan, mint amire számított. Angie szerint Hannah döglesztő, de csak addig magyarázza türelmesen az antropológusnőnek, hogy ez nem az afganisztáni forróság miatt van, amíg be nem fut Hodgins, és le nem esik az álla Hannah-t meglátva. Hodgins menti a helyzetet, nem mellesleg pedig a pollenekből meghatározta a halál idejét.
Booth Sweetset viszi magával az elmebeteg verekedős pasashoz, Hinkle-hez, hogy megtudják, tényleg olyan kontrollált-e a betegsége, mint azt a felügyelőtisztje állítja. A kocsiban Hannah csörög rá, Sweets meg vigyorog, és meg is pszichologizálná Booth-t, de az rövid úton leállítja egy „Boldog vagyok Hannah-val.” nagymonológgal. Hinkle nem néz ki túl bizalomgerjesztően, amit csak tetéz, hogy 1. egy batár nagy fejszével mászkál, 2. a gyilkosság idejére nincs alibije; de Sweets szerint igazat mond, tényleg megbánta, amit tett, és leszámolt a múltjával. Cam, Clark és Brennan megállapították, hogy az áldozatok közül a nő sérülései voltak súlyosabbak, továbbá a sérülések a nőnek a hátára, a férfinek pedig a mellkasára korlátozódtak, ezért nem valószínű, hogy agyonverték őket.
Hannah, Booth és Bones sort kerítenek egy kávéra a Founding Fathersben, ahol Bones hozza a formáját, de Hannah remekül kezeli a dolgot. Megtudjuk, hogy megismerkedésükkor Booth megmentette a riporternő életét, aki ezért igen hálás volt. Egy fügefa alatt. Figyelembe véve, hogy a fügefa a nőiesség és a szerelmi gerjedelem szimbóluma is (bővebben: itt), Hannah igen jól áll. Hodgins telefonál, és jön zavarba, amikor megtudja, hogy Hannah is jelen van a kihangosított beszélgetésnél. A média figyelemelterelésként való használata máris közös beszédtémájuk, így elég nehezen derül ki a hívás eredeti célja: Hodgins olyan levéltetvek tojásait találta George Clooney-n, amik a park egy másik régiójából származnak, az áldozatok tehát ott jártak. Talán meghúzódtak valamelyik menedékházban. Bonesék meg is találják a monogramjukat az egyik oszlopba vésve.
Clark a férfi fogaiból kiderítette, hogy élete első kb. 20 évét Közép-Amerikában töltötte. Cam pedig magas nikotin-szintet határozott meg a kezéről megmaradt szövetekben. Bevándorló dohányszedő munkás. A nap kérdésére, hogy hol találkozott a diplomás, marketing szakmában dolgozó Hillary Fullerrel, Clark keresi tovább a választ a genetikai és környezeti markerekben. Bones megfogalmazásában antropológiai anomáliát alkotnak ők ketten, ebben Sweets is egyetért vele. Booth viszont hisz a szerelem mindent legyőző erejében, mire Bones saját magukat hozza fel ellenpéldának. Pedig Malukun még el is képzelte magukat egy párként, de persze ez teljességgel lehetetlen, hiszen nem egyeznek. Booth és Hannah pedig igen. Bővebben megvitatni a témát most nincs idő, mert Clark megtalálta az áldozatok közös pontját: alkohol. Bár már felhagytak az ivással. Booth mondja ki a megoldást: Anonim Alkoholisták. A csoportban egy nő azonosítja George Clooney-t, aki ezentúl Felix. Felixnek volt barátnője is, aki nyilván féltékeny lett, amikor a pasi és a csoportbeli segítő szponzora, Hillary egymásba szerettek. Booth ki is hallgatja, de Lupe azt állítja, nincs köze Felix halálához. Dühös volt rá, igen, mert otthon Guatemalában taníthatott volna, itt meg piti kis bűnöző volt, a kissrác, akinek alkoholt adott is balesetezett, ráadásul mikor józan lett, megcsalta őt Hillaryvel. Viszont sosem járt a Parkban, ezt majd Hodgins igazolja az autója kerekein talált részecskékből.
Booth és Hannah közös ebédszünete nem épp a gasztronómiai élvezetekről szól. Hannah elmondja, hogy nem tud meglenni akció és terepmunka nélkül, ezért várhatóan sok bajt fog okozni a munkája során. És egy kicsit féltékeny Booth-ra és Brennanre, legalábbis a közösen végzett izgalmas munkájukra, mert más nincs, ugye.
Brennan épp Clarkon vezeti le a feszültségét, és elutasítja Cam véleményét, miszerint Hannah megjelenése talán kihat a munkájára. Mindenesetre Clark rájön, hogyan szerezték az áldozatok a sérüléseiket: sziklákra zuhantak, és a szakmai tudását még Brennan is elismeri. Angela a csodagépén összeveti a sérüléseket a topográfiai szoftver képeivel a barlang környékéről, és meg is találja a köveket, amikre ráestek, aha, ez még nekem is sok egy kicsit, de mindegy. A kövek egy szikla alatt vannak, ahová csak tapasztalt túrázók másztak fel a szép kilátás miatt, szóval nem egy forgalmas hely. Talán Lupe lökte le a párt, mivel Hodgins kielemezte, hogy hazudott, mégis járt a Nemzeti Parkban. Az, hogy az allergiája miatt visszafordult, mielőtt rátalált volna Felixékre, ahogy most állítja, könnyen kideríthető: Hodgins Clarkkal karöltve növényeket szagoltat vele, és Lupe valóban tüsszögni kezd (Clark is, mert nem is tudta, hogy allergiás), ilyen állapotban tényleg nem lett volna képes továbbmenni.
Cam kielemezte az épen maradt szövetrészt Felix arcán, hogy megtudja, azt miért nem pusztították el a rovarok, és paprikasprayt talált, méghozzá olyan összetételben, ami állami cucc. A parkőr. Booth utánanéz a múltjának: a kiskorú, akinek Felix alkoholt adott, a parkőr unokahúga volt, és meghalt a balesetben. Amikor a parkőr felismerte Felixet az erdőben, úgy döntött, hogy maga intézi a helyzetet, mint anno a seregben, a nőt pedig felfogta járulékos veszteségnek. Mivel a dolgok itt nem így működnek, Booth természetesen letartóztatja.
Az ügy végeztével Bones és Booth szokás szerint egy ital mellett tárgyalják ki az esetet. Bones nem érti meg, miért maradt Felix a barlangban, hiszen az ő sérülései nem voltak olyan súlyosak, segítséget kaphatott volna, és élhetett volna tovább. Booth szerint ez a szerelem, hogy valakit magunk elé helyezünk, ha kell, az életünket adjuk érte. És ezek az önzetlen tettek akkor sem tűnnek veszélyes felelőtlenségnek, ha később a másik új szerelemre talál. Bones azt mondja, ő nem tudna így élni, hiszen a túlélés emberi kényszer. Booth nem hiszi, de társa szerint csak a dopamin és a szerotonin beszél belőle, és Bones nem bízza a vegyi anyagok múlékony természetére a boldogságát.
Hannah érkezik, vacsorázni mennek Booth-szal. Hannah hívja Bonest is, de ő inkább a sérülések katalogizálását választja. Ám legyen, de azért Hannah még beígér neki egy csajos estét, amin jól kibeszélik majd Seeley-t.
Zene: „Everyday” by Toby Lightman
Interjúk: Katheryn Winnick, stáb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése