Alternatív magyar cím: A halál iskolája
„Van számodra valahol valaki, aki nem egy kötelesség.”
Katy Perry „I kissed a girl” száma ihletett meg két gimnazista lányt, ám a romantikus pajtában hamar szertefoszlik a hangulat, amikor egy rágcsáló rohan beléjük, egy kukacokkal teli emberi koponyával a fején. Booth-ék máris a tetthelyen, a helyi seriff fogadja őket és nézi ki magának kapásból az ügynököt. Most lesz az osztálytalálkozója és kellene neki egy kísérő. Emellett kiderül, hogy anno egy osztályba jártak Brennannel, bár a nő nem szívesen emlékszik vissza a gimis évekre, nem voltak barátai és Morticiának becézték. Vagy egyszerűen csak „rémisztő csaj”-nak. Azonban talán mégsem ő volt a legfélelmetesebb a környéken: mivel a fejről hamar megállapítja, hogy egyrészt nőé, másrészt levágták, kutatni kezdenek a környező bozótosban és találnak is egy oszló felsőtestet, de bordák nélkül. Épp így ölték meg és darabolták fel Brennan egyik osztálytársát is végzős korukban, a gyilkost sosem találták meg. A „Burtonsville-i Mészáros” úgy tűnik visszatért.
A maradványokat elszállítják a laborba, ahol a kis csapat máris nekilát a vizsgálatoknak, Brennan csak kamerán keresztül csodálhatja a gyilkos kitűnő darabolási stílusát. A darabolós gyilkos legendája már fél évszázada terjedt a környéken, de az említett osztálytárs, Sarah Tidwyler volt az első áldozat. Sweets az eset pszichológiai részével foglalkozik – no meg azzal, hogy Booth és Brennan egy motelben szálltak meg, ám lehangoló módon külön szobában. Az első gyilkosság gyanúsítottja Ray Buxley volt, az iskola gondnoka, akivel, mint kiderül főhősnőnk igen jó kapcsolatot ápolt. Döglött állatokat boncoltak és hasonlók.
Hodgins részecskéket elemez a penge meghatározására, Wendell hoz neki néhányat a csontokba ágyazódva, és mikor a gimis éveikről nosztalgiáznak, a bogaras tudós megemlíti Angela terhességét – majd Wendell arcát látva rá is döbben menten, hogy a srác nem tudott erről. Úton Angie irodája felé sikerül kielőznie és bocsánatot kérnie a nőtől pár másodperccel azelőtt, hogy Wendell befut. Megegyeznek, hogy a beszélgetésre később kerítenek sort.
Útban a korábbi gyanúsítotthoz Bonesék összefutnak még két korábbi osztálytárssal: Julie Coyle és Brad Brenson javában díszítik a tornatermet, Brad felesége, Evelyn Simms később érkezik. Booth Bones férjének adja ki magát, így sikeresebbnek tünteti fel, továbbá mert ez az álcájuk a nyomozás alatt, hogy ne törjön ki a pánik. Eközben Angela egy ebéd mellett beszámol Wendellnek arról, hogyan hitte egy éjszakán át, hogy terhes. A srác azt mondja, helyesen cselekedett volna és mindenben segített volna, akár feleségül is vette volna Angelát, ha ezt akarja. Ez kedves. Angie pedig bocsánatot kér, amiért nem mondta el akkor a dolgot.
Ray Buxley felségterülete éppen olyan ijesztő, mint bármelyik gondnoké: pincehelyiség, tele késekkel. „Az ember sosem tudhatja, mikor kell felvágnia valamit” – mondja a pasas magyarázatképpen, miután előad egy sötétből kibontakozós ijesztő belépőt, ráadásul megkínálja hőseinket bordával is. Booth gyanakvó pillantásokat vet rá, de Ray még gyanakvóbbakat az ügynökre. A nőnek viszont örül, még az első könyvét is beszerezte (méghozzá első kiadásban), amiben Brennan róla nevezte el a gyilkost. Ray meg is kapja a hőn áhított autogramot: „Az igazi Ray Buxley-nak, aki megtanított rá, mi a halál.” Uhh.
Ugyan az arcrekonstrukció még nincs kész, de Wendell talált egy állkapocssérülést, amiből Brennan rájön, ki az áldozat, hiszen anno ő törte el az állát: Evelyn Simms. Megnézik a végzős korában készült fényképet róla, és persze ott van főhősnőnk is, no meg a néhai Sarah Tidwyler – aki akkor még Braddel járt. Wendell rájött, hogy a gyilkos fegyver egy fűrész, Hodgins pedig arra, hogy fémet is vágnak vele. Cam pedig arra, hogy óvodát vezet, úgy rivalizál egymással a két alkalmazottja, mint az ötévesek. Angela hívja Brennant és osztja meg vele gondolatait Wendellről, aki helyesen cselekedne, és Hodginsról, aki az ő emberének vallotta magát, ugye. Barátnője persze antropológiai példával válaszol: a múltban a férfiak kötelességteljesítése alakította ki a civilizáció alapjait – azonban emellett azé is, hogy a férfiak, akik felvállalták a kötelességet oly sokszor háborúba kezdtek, hogy mégse legyenek otthon. Angie összefoglalja a lényeget: nagyobb az esély arra, hogy Wendell megy el harcolni.
Booth is óvodában érzi magát némileg, csak neki a civakodó lányok jutottak: Bones és a seriff, akivel most megosztják, amit megtudtak. Kiderül, hogy Bradnek autószerelő műhelye van, ami veszteséges a pletykák szerint. Túl egyszerű is lenne ez a nyomozás, ha pont Bradnél találnák meg a gyilkos fegyvert: a tornaterembe lépve Bonesék azt látják, hogy mindenki valamiféle szúró-vágó eszközzel ügyködik a díszítésen. „Igazad volt, Booth. Jó újra itt lenni.” – mosolyog Bones örömmel. Wendell eközben a sok szúrásnyom között megtalálta a halált okozó sérülést, Hodgins máris látja, hogy fémszemcsék vannak benne. A fegyver alakjának körülírása után pedig megjegyzi, hogy egy nagyon éles szelet pitét keresnek, haha. Brennan elküldi a helyszínen készült fotókat Angelának és találnak is rajta egy lehetséges gyilkos fegyvert, a szög majdnem pontosan egyezik. A seriff szerint Carrie, aki használta, biztosan nem gyilkos – hiszen olyan hihetetlenül finom süteményeket készít. Az arrajáró Julie azért megemlít egy nagy veszekedést Carrie és az áldozat közt – továbbá végighallgat egy kínos gimis sztorit Brennantől, aki azt hiszi, ez a pletyka.
Angela döntést hoz és szakít Wendellel, hiszen mindkettejükre vár valaki, akit nem éreznek kötelességnek. A srác azért megjegyzi, hogy azért azt mindketten tudják, Angie számára ki is ez a bizonyos valaki. Bonesra is nehéz beszélgetés vár: csevegésnek álcázva ki kellene kérdeznie Carrie-t, ahelyett, hogy Mr. Buxley-val lóghatna. Még szerencse, hogy ügynökünk besegít a dologba. Bár Carrie Evelyn miatt veszítette el az állását nemrég, van alibije a gyilkosság idejére. Közben Hodgins telefonál: a csontsérülésekben kréta és színtelen lakk volt, a nyomok alapján pedig szalagfűrész a fegyver, így máris Andy Pfleuger lép a gyanúsítottlista élére, aki anno bele volt zúgva Brennanbe (nyilván a törpikés eset nem lendítette előre kettejük kapcsolatát), jelenleg pedig kémiát tanít és minden nőnek szépeket mond, akivel csak összefut az osztálytalálkozón. Bár ez általános, Carrie is rögtön ráhajt Booth-ra, amint négyszemközt maradnak.
A technika terem felé tartva a hátborzongató gyorsasággal fel- és eltűnő Buxley figyelmezteti hőseinket, hogy vigyázzanak ám magukra a sötétben. Andy-t a szalagfűrésznél találják, az osztály hölgytagjainak nevét készíti el falapokból nagy lelkesen. A teremben fehérítőszag van és még a felbukkanó Baxley is tudja, hogy azzal remekül le lehet mosni a vért. Tud, a pasi, és nagyon gyanús is – bár csak Booth szerint, aki visszafogja magát, hiszen Bones tökéletesen megbízik régi barátjában. A gondnok egyébként szól, hogy kezdődik a bál. Mielőtt Bonesék is felmennének, még lefotózzák a termet, keresik kicsit a pitehegyű gyilkos fegyvert és csontporra is lelnek egy monitor szellőzőjében.
Wendell Hodginsnak önti ki a szívét, hiszen jóbarátok ők ketten. Emellett neki is megpendíti az összetartozásukat Angie-vel, rendes ez a srác. Angela pedig egy rendkívüli nő, ebben egyetértenek. Az érettségi találkozós bál közben kezdetét veszi, lehet táncolni meg örvendezni egymásnak. Brad egyre idegesebben telefonálgat, mivel a felesége még mindig nem érkezett meg. Emellett egyre gyanúsabb, hiszen Booth már tudja, hogy életbiztosítást is kötött a nejére. Seal Kiss from a rose-a alatt Booth egyrészt igyekszik megtartani a kellő távolságot a tánc közben, nehogy félreértésekbe bonyolódjanak Bonesszal. Másrészt gyanakvón méregeti Mr. Buxley-t, pedig a pasas semmi másra nem készül a hatalmas késsel a kezében, minthogy rengeteg ezüst csillagot eresszen a táncparkett fölé. Bones meghatódik, ez az a bál, amire sosem jutott el, és persze erre már Booth sem veszi annyira szigorúan azt a távolságtartást.
A korábban látott jégfaragó szöge nem egyezik, így nyomozóink még mindig a gyilkos fegyvert keresik, no meg gyanúsítottjuk is akad egy pár. Bones a csillagokat nézi merengve és egyszercsak felfigyel a csúcsuk szögére, némi romantikával álcázva lefotózza az egyiket és elküldi Angelának. Találat, már csak az a kérdés, hogyan jön össze a sok szúrásnyom, de erre is hamar lesz válasz: a technika teremben lakkozás után egy szárítóra rakták a csillagokat, a gyilkos nyilván erre lökte rá az áldozatot, sőt rá is nyomta a testét. Brennan Buxley-t kérdezi meg, ki készítette a csillagokat. Barátja rögtön levette, hogy a nő nem az osztálytalálkozóra jött, hanem mert valakit megöltek. A csillagok pedig Julie keze munkáját dicsérik, látta is rajta, hogy kivan, annyira vigyori, ijesztő. Vigyori Julie pedig már vigasztalja is Bradet, aki ekkor tudja meg, hogy a neje sosem érkezett meg Nicaraguába, ahová elvileg utazott.
Vigyori Julie határozottan őrült is: Evelyn és ő megegyeztek, hogy osztoznak Braden. Amikor a Sarah anno lefeküdt a sráccal, megölték a lányt. De hiába került most Julie-ra a sor, pontosan tudta, hogy Evelyn nem adná át a pasit, ezért kellett meghalnia. Angela beszél Hodginsszal, azt szeretné tudni, Wendell jól van-e, majd miután a bogaras tudós megnyugtatja, hogy igen, ők is elmennek a Founding Fathersbe. Az egész csapat ott van, Sweets épp kifejti elméletét az emberi kapcsolatok állandóságáról, Brennan pedig arról, milyen tanulságos is volt számára ez az osztálytalálkozó. Rájött, milyen szerencsés – most. Mert most igazi barátai vannak, és mind ott vannak vele egy asztalnál.
Zenék:
- „Kiss from a Rose” by Seal
- „Won't Stop Getting Better” by Jason Walker
- „The Bomb! (These Sounds Fall Into My Mind) [Armand Van Helden Re-edit]” by The Bucketheads
- „Matter Of Time” by Vaughan Penn
- „Can you Handle It” by Mojophonic
- „Last Second Chance” by Vaughan Penn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése