The X in the File - Ufóból is megárt a sok!

Alternatív magyar cím: Az X az aktában

„Mindig minden sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik.”

Nem véletlenül mondják rám, hogy naiv vagyok és jóhiszemű, meg voltam róla győződve, hogy az epizód címét csak egyféleképpen lehet fordítani, de tévedtem, ehh, mindegy. Ebben az évadban volt már James Bondos, Múmiás, Született feleségekes és Avataros rész, a mostani pedig X-aktás, hadd jöjjön, a Pilotban anno Booth úgyis megígérte Bonesnak, hogy ők lesznek Scully és Mulder, nohát éppen itt volt az ideje. Földönkívülinek kinéző áldozatunkat egy pasas találja meg éjszaka az új-mexikói sivatagban, miközben épp a feleségének bizonygatja telefonon, hogy Floridában van üzleti úton, és befejezte az idegenvadászatot. Az igazság meg odaát van, ugye. Emberünket a bozótból narancssárga szempárok figyelik, első nekifutásra egy falka prérifarkasra tippelek, de a fickó annyira túl van pörögve, hogy további idegeneknek gondolja őket, és mivel nem bizonyulnak barátságosnak, fejvesztve menekül.

A laborban Angela és Wendell az esti programjukat tervezik, az izgalmas részeket talán mégis előrehozzák ebédszünetre, de ekkor jön Cam és átmenetileg lehűti őket: „azt hiszik, van egy nagy titkuk, pedig nincs”. Wendell aggódni kezd, hogy vajon Hodgins is tudja-e, de egyelőre úgy tűnik nem. Eközben Booth és Bones megérkeznek a helyszínre és megismerkednek az elsőre cseppet sem szimpatikus Jerry Bonds seriffel. Booth lelkes, mert az áldozat tényleg idegennek tűnik, de Bones szakértelme szerint nő. Földi nő, hullaviasszal borítva, mert a testnedveket csapdába ejtette az ezüst ruha, amit viselt. A föld tulajdonosa is előkerül és puskát fog rájuk, de a seriff lerendezi, úgy tűnik, szokva van Marsha fenyegetéseihez. A maradványokat viszont nem engedi elszállítani, nehogy újra szorult helyzetbe kerüljön, amiért hagyta, hogy egy idegent Washingtonba vigyenek titkos tesztelésre. Bones leszögezi, hogy a maradvány nem földönkívülié, de ekkor megszólal az X-akták jól ismert zenéje, ez igen parás. Bones rendíthetetlen nyugalommal húzza elő az áldozat mellől a csörgő mobilját, csak egy telefon, helló. „Csak reméled” – mondja Booth, főcím.

Booth lenyomoztatta és bevitette a pasast, Mr. Breekmant, aki megtalálta a hullát. A seriff a kórházuk egy lezárt szárnyába kíséri Bonest, ott nyugodtan megvizsgálhatja a maradványokat. Még jó, hogy nem Booth-nak kell ottmaradni egyedül egy kísértetjárta kórházban egy idegen holttestével. Brennannek persze van video kapcsolata a laborral, Cam máris kér némi mintát a megkövesedett hullaviaszból, a ruhát pedig Hodgins kapja meg elemzésre. Wendellnek van pár elmélete a narancs szemű idegenekről, de persze csak tréfál, egyértelmű, hogy prérifarkasok voltak. Booth-nak Sweets segít kihallgatni a totálisan hívő ufó-vadászt, de csak addig, amíg Booth meg nem elégeli a pszichológiai magyarázatot. Breekmant saját elmondása szerint egyszer már elrabolták, hogy kísérletezzenek rajta.

Angela és Wendell egy közeli hotelben töltik az ebédszünetet, és a desszert előtt megbeszélik, hogy Wendell szeretné, ha nem titkolóznának Hodgins előtt. Majd ő elmondja neki mi a helyzet, hiszen barátok. Angela persze beleegyezik. Booth-t egy ufó-blogger, Delmy Polanco rohanja le a kérdéseivel, az információ szabadságáról szóló törvényre hivatkozva. A seriff őrizetbe veszi birtokháborításért, hogy ne csődítse a városba az összes ufó-mániást, csak van ennek az embernek szimpatikus oldala is.

A sorozat legviccesebb jelenete a következő, még mindig visítva röhögök rajta, pedig már vagy 50-szer láttam. Bones egy régi MRI-vel vizsgálja a maradványokat, és Booth is épp ott van vele, jött érdeklődni. Az asztalon a hulla remegni kezd, majd lassan ülő helyzetbe emelkedik, Bones ezt meglátva sikít egy nagyot, Booth pedig megpróbálja lelőni az idegent, de az MRI mágnese kirántja a kezéből a pisztolyt, ami így a gép oldalára tapad. Bonesnak van annyi lélekjelenléte, hogy lekapcsolja a gépet, a hulla visszafekszik, a pisztoly is a földre esik, Booth pedig alkut ajánl: „Nem mondok semmit a sikolyról, ha te se mondasz semmit a pisztolyról.” A feltételek megfelelőek.

Csapágygolyók voltak a holttest koponyájában, 6 db, ezért ült fel az MRI-ben. Hodgins majd azonosítja a gyártót, és hogy mire készültek. Angela végzett az arcrekonstrukcióval. A törött térdkalácsokból vett mintákat Wendell kapja majd, Brennannek pedig olyan feladat jut, amit igazán nem szeret: Cam webkamos instrukciói segítségével kell eltávolítania a hullaviaszt és a belső szerveket az áldozatról. Booth addig beszél a puskás nővel, aki látta már az áldozatot, párszor birtokháborításon kapta. De nem használ csapágygolyót lövedékként, csak kősót, megvizsgálhatják a puskáját. A nő nevéről pedig érdemes a helyi űrkávézóban érdeklődni. Hodgins magyarázatot talált a kemény hullaviaszra: a nő testén veszélyes rovarirtó volt, olyan, amit az Államokban nem is használnak. Brennan pedig egy memóriakártyát talál a gyomrában, fogselyemmel rögzítve a fogához, régi sittes trükk. Biztosan lesz a kártyán némi videó azokból a felvételekből, amiket a puskás nő, Marsha emlegetett.

Wendell vesz egy nagy levegőt, és elmondja Hodginsnak, hogy együtt vannak Angelával. Barátja először viccnek gondolja, aztán meglepődik, de végül gratulál nekik, biztosítja róla, hogy semmi gond, és felveti, hogy ebédeljenek együtt mindannyian. Úton a kisvárosba hőseink arról beszélgetnek, hogyan is nézhetnek ki az idegenek, Bones szerint a csótányra hasonlítanak, mert az az állat egy evolúciós csoda. Az űrkávézó meg egy ufós játékokkal és relikviákkal telezsúfolt kafa kis hely, Booth a „Hetes űrrakéta” képért lelkesedik, ami egy létező gyerekműsor volt 1962-1978 között, Dave Thomas aka David Thomas Boreanaz vezetésével. Bizony bizony, David Boreanaz apjáról van szó. Az űrkávézó tulaja pedig Langly az X-aktákból, és a teljesség kedvéért jelzem, hogy Marsha „puskásnő” Vinton és Delmy „ufó-blogger” Polanco megformálója is játszott anno a sorozatban.

Miller, a tulaj tud a holttestről, a kisvárosi pletyka a fénysebességnél is gyorsabban terjed. A halott nő Ursula Lapine, törzsvendég, egy hónapja járt utoljára a kávézóban, amikor is egy afroamerikai nővel vitatkozott. Ursula a városon kívül lakott egy űrhajószerű lakókocsiban. Ekkor a vendégek egyike hallani véli az idegenek űrhajójának jelét az egyik régi rádión. Bones leplezetlenül kineveti, mert azt hiszi viccel, erre mindenki csúnyán néz rá, haha. Ursula lakókocsijának egyik ablakát betörték. Kint Bones vérfoltos betontömböt talál, Booth odabent részletes kutatási falat, de néhány kép hiányzik. Booth-nak egy old-school trükkel sikerül ujjlenyomatot venni a betontömbről.

A laborban Cam és Angela nézik meg a memóriakártyán talált felvételt, és döbbennek meg, amikor fényes köröket, 4-5m magas élőlényeket és a földre ömlött fénylő folyadékot látnak rajta. Booth ufó-üzemanyagra tippel, de sem neki, sem Bonesnak nem áll fel a szőr a karján a látottaktól. Az ujjlenyomat Delmy-é, aki a seriff némi rábeszélésre elő is húzza az ellopott képeket a dekoltázsából, a seriff pedig megállapítja, hogy gyakorolnia kell a motozást. A képeken Breekman és Ursula látható, viszonyuk volt. Hodgins kiderítette, hogy Ursula Mexikóban törte össze a térdét, és ott kapható a rajta talált rovarirtó is. Angela Wendell adatai alapján arra következtet, hogy a lövedékek az áldozat álla alatt hatoltak be, majd körbepattogtak a koponyájában, ez érdekes. Ezután sort kerítenek a Hodginsszal közös ebédre, amin elég kínosan érzik magukat, de az épp arra járó Sweets előtt mindhárman tagadják a dolgot.

Booth-ék kiviszik Breekmant a helyszínre, aki elmondja, hogy egyszer tényleg látták Ursulával a fényeket a dombokon túl – a térkép szerint az már Mexikó –, de a nő nem volt igazi hívő, csak a pénzre hajtott. Breekman szerint az idegenek elrabolták Ursulát és kísérleteztek rajta, mert hideg, szívtelen tudósok. Bonesnak ez nem esik túl jól. Angela közben mindenféle csudadolgot művelt a felvétellel, amin így felismerhetővé vált két tartálykocsi, egy ásógép, vegyvédelmi ruhás emberek, mexikói pamutcserje, és a fura fénylő folyadék. Vegyi anyagokat raktak le illegálisan, nem kétséges, azért ölték meg a nőt, mert lefilmezte. Hodgins megtalálja a gyártót: Innatron, de az öröme szertefoszlik, amikor meglátja Wendellt és Angelát, ezért Sweetstől kér tanácsot, aki azt mondja neki, bízza az időre, mivel alkoholt sajnos nem javasolhat.

Angela kitisztítja az audió sáv egy részét a felvételről, és egy női hang hallható rajta, spanyolul beszél. Mivel Cam New York-ban volt zsaru és halottkém, kapásból fordít: „Én vagyok a főnök. Ha nem végeztek vele napfelkelte előtt, nagyon megbánjátok.” Sőt, az akcentusból azt is megmondja, hogy a beszélő amerikai. Rachel Adams lesz az, az Innatron egyik vezetője, egy afroamerikai nő, nyilván ő vitatkozott Ursulával a kávézóban. Hodgins és Wendell végeznek egy kísérletet, hogy megállapítsák, mi volt a gyilkos fegyver. Ugyan Hodginst kissé elragadja az ihlet, a kísérlet sikeres: egy házi barkácsfegyver. Booth-ék kérdőre vonják Rachel Adamset, de a nő egy milliárdos cégnek dolgozik mexikói kapcsolatokkal, így valószínűleg nem fogják kiadni. A saját fantomcége tünteti el a vegyi anyagot és zsebeli be a sok pénzt ezért. Rachel viszont Mexikóban élt, bármikor tudott volna magának lenyomozhatatlan fegyvert szerezni, hogy megölje Ursulát a felvételekért, amit a lány bizonyítéknak tartott az ufók létezésére. A csapágygolyók sem kapcsolódnak az Innatronhoz, a 40-es és 50-es években gyártották őket, mint az űrkávézó játékait.

Nyomozópárosunk a seriffel együtt újra ellátogat a kávézóba, ahol a bőbeszédű seriff rekonstruálja a történteket (a tulaj hallotta, hogy Ursulánál ufó-felvételek vannak, és mivel nem adta el neki, lelőtte), Bones pedig a gyilkos fegyvert, amivel Booth szét is lövi a rágóautomatát. A seriff letartóztatja a tulajt, eléggé egyedi módon ismertetve a jogait: „jogodban áll befogni a pofádat”, Bones pedig rájön, hogy sértő kifejezéseket vágni a gyilkos fejéhez jó móka, még ha nem is pontos. Booth szerint lecsapni még jobb őket, amennyiben ellenállnak.

A rész végén Angela és Wendell egy ital mellett örvendezik a ténynek, hogy nem kell tovább titkolózniuk, Hodgins pedig bánatosan nézi őket az utcáról, majd elsétál. Booth és Bones a sivatag csillagos ege alatt ismétcsak az idegenekről beszélgetnek, és viccelődnek azon, hogy az idegenek minden bizonnyal cuki antropológusok, naná, hogy Bones is közülük való. Azért a sivatag furcsa zajaitól mindketten beparáznak kissé.

Zene: „The X-Files” theme song by Mark Snow